Kultúr Krimó

Legújabb 12 részes interjúsorozatunk során hónapról hónapra olyan emberekkel fogunk elbeszélgetni, akik a kultúra, az alkotás, és az önkifejezés legkülönbözőbb pontjain állnak. Célunk, hogy más-más szemszögekből megismerjünk olyan látótereket, önkifejezési eszközöket, vagy gondolkodásmódokat, amelyek értékteremtőek. Alanyaink inkább feltörekvő vagy nem a nagy közönség előtt munkálkodó emberek, akik hiteles szemszögből tudják bemutatni munkásságukat, gondolataikat, életútjukat.

Elképesztő, de a Múzeum körút egy mellékutcájában ma is dolgozik egy kovács. Az interjúsorozatunk hatodik részében Kulcsár Bence kovácsmesterrel beszélgettünk, személyes történetéről, kihívásairól és a szakma helyzetéről.

Hogy lesz valakiből kovács?

Grafikusnak készültem alapvetően. A miskolci Gábor Áron Művészeti Szakközépiskola jártam. A jelentkezéskor elfelejtettem bevinni a kért anyag felét kapkodás miatt. Szerencsére ekkor odajött hozzám apám gyermekkori barátja, a művészeti vezető, aki elmondta, hogy belőlem nem lesz már grafikus, de várjak, mert tud nekem mutatni egy másik szakmába betekintést, ami érdekes lehet… Nem kellett sok idő, hogy magaménak érezzem a kovácsmesterséget.

Fantasztikus ez a kovácsműhely, ráadásul itt van a Múzeum körúton. Tudnál pár szót mesélni, hogy alakult ki a hely?

Erről több sztori is van, igazából nem tudom melyik az igazi. Régen állítólag itt volt a Fordnak volt egy csavargyára, de ez sem biztos. A régi tulaj szerint azonban ez már száz éve kovácsműhelyként funkcionál, de annyi bizonyos, hogy már a 40-es 50-es évektől kezdve az volt.

Hogyan megy végbe a kovácsolás folyamata?

Ha klasszikus kovácsolást kérnek, igyekszünk a régi hagyományokhoz illően dolgozni. Természetesen azért segítségünkre van a flex valamint a hegesztő. Persze a régen használatos szegecselési technikával is tudnánk dolgozni, de az egyszerűen olyan nagy munka lenne, hogy már nem fizetnék meg. Ezen kívül mindent kézzel csinálunk. Ha háromszáz csiga van, azt mind a háromszázszor kézzel ütjük le, nem vásároljuk meg úgy, mint mások.

Először mindig meg szoktuk rajzolni mindent, ami lehet. Utána egy zsinórral lekövetjük az adott formát, és miután azt kifeszítjük, látjuk, hogy mekkora méretű anyag kell. Azokat levágjuk, leütjük, és akkor úgy helyezzük be a már előzetesen elkészített rácsba.

Mi a különbség a hagyományos és modern kovácsolás között?

Az előre kovácsolt termékek felhasználása. Vannak olyan boltok, ahol lehet venni már előre lekészített részeket, mint például különböző csigák. Mi inkább begyújtunk, levágjuk, kézzel meghajtjuk és kézzel illesztjük be a helyére. Ez a hagyományos kovácsolás.

Mennyi idő egy ilyen alkotást (kép fent) elkészíteni?

Attól is függ mennyire sűrű. Egy ilyet nagyjából egy hét elkészíteni.

Milyen eszközöket használtok a műveletek során?

A tűzhelytől kezdve a kovácsfogókon át, egészen a kézi ütlegekig, satuig sok mindennel dolgozunk. Ezen kívül van egy csomó sablonunk, amikre rá tudjuk húzni ezeket a csigákat. Az egyenes anyagnak leütjük a fejét, és utána húzzuk rá vagy melegen, vagy hidegen.

Hányan dolgoztok itt?

Most ketten vagyunk itt, mint kovácsok.

Hol lehet tanulni a kovácsolást?

Hozzám szoktak jönni, hogy tanítsam őket, de most nincs erre kapacitásom. Még a mestervizsgát sem tudtam letenni, mert a kovács céh már nem igazán vizsgáztat. Korábban az én mesterem még tudott vizsgáztatni. Nekünk ugye Miskolcon volt ez a művészeti iskola, ahol én is tanultam. Győrben volt talán még egy művészeti kovácsolással foglalkozó intézmény.

Volt-e különleges megrendelésed?

Egy időben jártak ide hastáncosok, akik egy melltartót kértek, ami egy nagy szőlőlevélből készítettem el nekik. Valamint kértek egyszer egy fotózásra, az új Mad Max filmből ismert álarcot is. De azt kell, hogy mondjam, hogy igazából az összes megrendelés különleges.

Mi a legnagyobb kihívás a munkádban?

Az idő, semmi más.  A megrendelés és az elkészítés közötti idő felmérése jelenti az igazi kihívást, ugyanis nagyon nehéz sokszor megállapítani, hogy mennyi ideig tart elkészíteni az adott alkotást.

Fotó: Ságodi Szabolcs

Mik a terveid a jövőre nézve?

Szeretnék kitörni a klasszikus kovácsolásból és nyitni egy kicsit a dizájn felé. Jó lenne egy lakáson belüli kollekciót készíteni. Van egy grafikus ismerősöm is, akivel gondolkozunk egy másik dolgon is, de az még korai fázisban van.

Mit szeretsz legjobban, a munkádban?

Azt szeretem, hogy a vas úgy működik, mint a gyurma. Bármit ki lehet belőle hozni, igazából nincs lehetetlen, csak időbe kerül minden. A moderntől a régiig bármit el lehet készíteni, ha az embernek megvan hozzá a türelme.