Kincses Nóra első könyvében beköszöntött a világvége. Hanna, a magyar származású, Amerikában élő nő és útitársa, Dominic, aki halálsorról menekült az apokalipszisnek hála, elindulnak a nagy semmibe Magyarország felé. Mindkettejüknél csak egy hátizsák van, a félig már kifosztott boltokból és üresen hagyott lakásokból próbálnak meg ruhát és élelmet szerezni maguknak. Az utcákon mindenütt hullák hevernek, de egyikük sem tudja, vajon mi is történt a világgal, hogy lett vége mindennek – és ők miért maradtak életben. A cél Magyarország, Hanna szülőhazája, amit hátrahagyott még a középiskola után, de most úgy érzi, haza kell térnie, befejezetlen ügye van. Dominic elkíséri, és segíti mindenben a lányt. Az út nem egyszerű – meg kell birkózniuk az időjárás és a táj viszontagságaival is. Olykor összefutnak más túlélőkkel is, de a világvégén már nincsenek törvények és szabályok, így óvatosnak kell lenniük.
Egy párhuzamos szálon átugrunk a XIX. századba, és Theo van Gogh életébe pillanthatunk be. Megismerhetjük a holland műkereskedő és híres bátyja, Vincent életútját. Az akkori művészélet bontakozik ki előttünk Theo szemén keresztük, és végigélhetjük vele Vincent betegségét, folyamatos leépülését, majd korai, hirtelen halálát.
Nem igazán értettem, mi köze a két sztorinak egymáshoz, annyira eltért hangulatában, stílusában a kettő. Míg Hanna útja fordulatos, érdekes volt, Theo életének elmesélése inkább letargikus és vontatott – ezeket a részeket én nem is szívesen olvastam. Nagyon vártam, mikor derül ki, mi lett a világgal, és hogy hogyan ér össze a két szál, végül a regény végén megkaptam a – nem túl kielégítő – választ. Első könyvnek nagyon jó volt ez a regény, bár talán szívesebben olvastam volna csupán disztópiaként, egy szálon végigvezetve Hannáék kalandját. Ajánlom a könyvet mindenkinek, azoknak is, akik az életrajzot, a XIX. századi művészéletet szeretik, és azoknak is, akiket érdekel, milyen lehet a világvége – főleg, ha zombik sincsenek körülöttünk, és minden annyira gyorsan történik, hogy semmiféle híradásból nem értesülhetünk róla.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
