Kultúr Krimó

Beszámoló a Művészetek Völgyéről – egy szabadságillatú világ

A Művészetek Völgye nem csak egy fesztivál. Ez egy állapot, egy párhuzamos univerzum, ahol a világ egy kicsit halkabban zúg, és sokkal több színben játszik. Amikor az ember belép Kapolcs főutcájára, mintha letette volna a hétköznapokat egy szimbolikus hátizsákba, és felakasztotta volna az első kerítésre. Innentől kezdve csak a pillanat számít, meg az, hogy hol szól legközelebb zene, merre érdemes befordulni, vagy hogy az a régi pajta tényleg egy galéria-e most, vagy csak valaki udvara, ahol épp slam poetry zajlik.

Idén is három fő helyszín tartotta a frontot: Kapolcs, Taliándörögd és Vigántpetend. Minden településnek megvan a saját karaktere: Kapolcs a legélénkebb, mindig történik valami ez a fesztivál szíve, Taliándörögd a kísérleti és színházi világ központja, Vigántpetend pedig egy kis menedék, ahol a természet a cirkusz és a zene összeolvad. Én a legtöbb időt Kapolcson töltöttem, de sokszor voltam a többi faluban is.

Napfény és jazz a fűben

Reggelente egy jó kávéval kezdtem – igen, még ott is van több specialty kávézó, és nem is akármilyen. Aztán jött a „programozás”: mit nézek meg, mit hagyok ki szívfájdalommal, és hol próbálom meg egyszerre lenni két helyen (spoiler: lehetetlen). Délután a petendi Kaláka Versudvarban ültem le, ahol kortárs költők felolvasásán vettem részt. A fák alatt, árnyékban, madárcsicsergéssel – szürreálisan gyönyörű volt. Az egyik este a Momentán Társulat tartott interaktív improvizációs műsort – olyat kacagtam, hogy még a mellettem ülő idegenekkel is lepacsiztunk. 

Az este mindig a zene ideje. Harcsa Veronika Udvara, a Panoráma színpad, a Petőfi udvar kitelepülése vagy éppen az Kenderkert… mindenhol más hangulat, más hangzás, de azonos a minőség. Egyik este például a Franz Ferdinand koncertjén voltam, és amikor felnéztem, a csillagos ég alatt száz ember egyszerre lélegzett a zenével – az a fajta élmény, ami beég az ember retinájába.

Levendulás limonádé és barátságos idegenek

A Völgyön belül minden falat ételnek története van. Volt, hogy házi készítésű szilvalekváros palacsintát ettem egy nénitől, aki elmesélte, hogy 20 éve minden nyáron kijár a saját lekvárjával és receptjével. Egy másik nap egy fiatal pár készített vegán burgert édesburgonya-kenyérrel – és közben arról beszélgettünk, milyen érzés Budapest után egy hónapra leköltözni Kapolcsra.

A legszebb, hogy az idegenek nem maradnak idegenek. Egy közös koncertélmény, egy elcsípett mondat egy irodalmi beszélgetésen, egy együtt megnevettetett gyerek a bábjátékon – ezek valahogy összekötnek. A Völgy nem csak kulturális élményt ad, hanem emberit is: kapcsolatokat, spontán beszélgetéseket, közös csendeket.

Mi marad, amikor hazajössz?

Hazatérve az ember poros cipője mellett egy különös érzést is magával hoz: valamit, amit nem lehet csak úgy lemosni vagy eltenni a sarokba. Valami marad belül. Egy kicsit máshogy nézed a reggeli kávét, a telefonod értesítéseit, vagy épp a saját idődhöz való viszonyodat. A Művészetek Völgye megtanít rá, hogy le lehet lassulni, hogy nem kell mindig produkálni vagy „hasznosan” tölteni az időt. Elég csak lenni – figyelni, érezni, engedni, hogy hasson rád a világ.

És ha egy év múlva újra ott állok Kapolcs főutcáján, porban, napsütésben, levendulás szörp a kezemben, tudni fogom: újra hazataláltam.

A közösség, ami évről évre erősebb a Művészetek Völgyében jövőre már 35. alkalommal gyűlik össze. Első völgyezők és évtizedek óta idejárók is felírhatják már most a naptárba, hogy 2026-ban július 17. és 26. között várja őket az ország legnagyobb összművészeti fesztiválja!

A leglelkesebb rajongók pedig kedvezményes áron már a mai naptól, július 28-tól beszerezhetik a 10 napos bérletüket a https://www.muveszetekvolgye.hu/ticket oldalon. Jövőre is vár mindenkit a Művészetek Völgye!