F. Scott Fitzgerald nagyon felkapott lett mostanában Hollywoodban, A nagy Gatsby mellett ezt a művét is megfilmesítették – biztos vagyok benne, hogy az emberek nagy többsége innen ismeri is a történetet. Bár még nem láttam a filmet, gyanúsan csak az alapötlet származik Fitzgeraldtól, ugyanis a történet nincs 100 oldal, és ebbe belefért Benjamin Button egész különös élete.
1860-ban megszületik egy igen egyedi gyermek – az apa a kórházban a síró kisbabák között egy aggastyánt talál. Ahogy telik az idő, Benjamin úgy fiatalodik, eleinte a nagypapával szivarozva, aztán szerelmesen, háborúzva érzi jól magát, míg élete vége felé beiratkozik az egyetembe, a középiskolába majd az óvodába, mígnem egy szép napon az édes tejtől megrészegülve halálba szenderül.
A történet tényleg rövid, bár szívesen olvastam volna talán hosszabban kifejtve a dolgokat, valószínűleg ez így, röviden van teljesen rendben. A különcség, a másság ilyen ötleten alapuló ábrázolása nagyon érdekes, és végül is valljuk be, az ember sok mindenben nem különbözik magatehetetlen vénember és újszülött csecsemő formájában.
Te melyik könyvet olvasod most? Válaszodat hagyd kommentben!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
