Kultúr Krimó

A Szép Remények Gimnázium megnyitja a kapuit pár olyan diák előtt is, akik nem engedhetik meg maguknak a borsos tandíj kifizetését. Így kerül be Petra is, ösztöndíjat kap kiváló tanulmányi eredményeiért. Hatalmas lehetőség ez neki, úgy érzi, így esélyt kap arra, hogy „túlnője” gyári munkásként dolgozó édesanyját, aki egyedül alig képes eltartani kettejüket. Petra fél, hogy kiközösítik, ha osztálytársai megtudják, hogy ő nem gazdag, ezért hazudi, hogy befogadják.

Dávid ugyanebben az osztályban kezdi a gimit, de az ő szívét is nehéz titok nyomja. Már régóta tudja, hogy a saját neméhez vonzódik, de ezt eddig még senkinek sem merte bevallani. Amikor a gólyatárborba vezető buszúton melléül egy igen helyes osztálytársa, Áron, alig bírja ki, hogy ne bámulja meg a fiút. Nem is igen tudja leplezni vonzalmát, így Áron hamar rájön a fiú titkára, és elkezdi piszkálni vele.

A történet a két szereplő szemszögéből bontakozik ki, és már az elején megtudjuk, hogy cseppet sem ér boldog véget. Az iskolában lövöldözés tör ki, több halott is van, de nem tudják, ki az ámokfutó. Petra ragadott volna fegyvert, akit szépen tőrbe csaltak, miután kiderült a titka, és igen kompromittáló videó került fel róla a netre, megszégyenítve nemcsak a társai, az anyja, de az egész ország előtt? Vagy Dávid, aki egyre inkább vágyik arra, hogy világgá kürtölje titkát, és nem akar többé hazugságban élni? Esetleg Áron, aki Dávid szívatása közben rádöbben, talán nem is annyira közömbös számára a fiú? Vagy Bálint, akinek a családjában megannyi mocskos titok rejtőzik, és az otthoni bántalmazást a suliban éli ki? Barbara, aki a barátnője halálát még mindig nem tudta feldolgozni, ezért teljesen összetört, mikor kiderült, hogy Petra, akit végre közel engedett magához, végig hazudott neki? Sok mindenkinek meg lett volna az oka, de vajon volt-e valamelyiküknek joga ahhoz, hogy pisztollyal szolgáltasson igazságot magának?

Alapvetően fontosnak tartom, hogy ilyen regények formájában beszéljünk ezekről a témákról, legyen a fiatalok előtt példa, felfedve a másik oldalt is, meglebbentve a lehetőséget, hogyan alakulhatott volna ez másként, esélyt adva arra, hogy felismerjék a bajt, és segítséget tudjanak kérni. Bármiféle másság felvállalása ebben az országban (főleg vidéken) rettenetesen nehéz, és néha felér egy halálos ítélettel is. Az internetes zaklatás pedig támogató család, barátok nélkül, segítség nélkül szintén tragédiába torkollhat.

Nekem mégsem tetszett ez a könyv. Nem tetszett a stílus, nem éreztem sokszor odaillőnek a szavakat, végig olyan érzésem volt, hogy ez egy példabeszéd, és az egésznek a lényege a cselekmény gyors letudása. Szerintem ezt nem szabadott volna 200 oldalban elintézni. Az események között gyorsan ugrálva, néha lelkizve kicsit rettentő gyorsan eljutottunk a végkifejletig. Sokkal jobban tetszett volna, ha egy kicsit Kingesen van ez megírva, kihegyezve a lelki drámákra. Olyan volt ez a regény, mint egy első vázlat, amire azt mondanám, hogy „oké, oké, nagyon jó ötlet, és most dolgozd ki rendesen, imádni fogják!” Hát, én így nem imádtam.  Több könyvét is olvadtam a szerzőnek, örülök neki, hogy lehetőséget kap ő Magyarországon ilyen témában, de sajnos ez nekem csak egy hármas alá.