Kultúr Krimó

A művészet mindenhol ott van

...és magunkba mélyedünk
Kosztolányi Dezső Színház - Az Úr nevében

Düh, nevetés, kétségbeesés, magasztosság, undor, meglepettség, sértettséggel vegyes szégyenkezés. Ez csupán pár fok arról az érzelmi skáláról, amely Urbán András Az Úr nevében című előadását jellemzi. Provokatív, arcon csapó, mégis emelkedett és rítusszerű. Olyan élmény, amit csak a színház tud elérni az emberben. Legalábbis Urbán színháza mindenképpen.

1550p1cntkls8i79e9c41gfd5kv1j3k4.jpg

Fotó: Molnár Edvárd  / Forrás: Kosztolányi Dezső Színház honlap

A szabadkai Kosztolányi Dezső Színház vezetője híres a szánt szándékkal komfortzónán kívüli, meghökkentő és már-már az ízlésesség határait fenyegető színházi megoldásairól. És nem mellesleg a társadalmilag fontos témák színpadi felgöngyölítéséről, legyen szó szerbekről, magyarokról vagy bármi másról.

Az Úr nevében esetében sem tagadta meg magát, ugyanis az egyszerre muszlim imaszőnyegre és Szent Ostyára is emlékeztető vászon előtt

a három játszó kíméletlenül, udvariasság és finomkodás nélkül vágja arcunkba az iszlám és a keresztény vallást érintő sztereotípiákat.

Meg a migránsokkal és a befogadást kezdeményező németekkel kapcsolatos dühös, szélsőséges, elvakult mondatokat. A tetőtől talpig fehérbe öltözött Kucsov Boriszból, Mészáros Gáborból, Mikes Imre Elekből, valamint Nagyabonyi Emeséből szinte fröcsög, árad a gyűlölet a…muszlimok iránt? A keresztények iránt? A kapitalizmus iránt? A kerítés iránt? Már-már úgy érezzük, az egész világmindenséget utálják. Minden mondat egy-egy láthatatlan folt a tiszta külsejükön, egészen addig, amíg tényleg be nem mocskolódnak. Ha kell, sárral, ha kell, disznóhússal. Mert attól sem riadnak vissza, egy ponton egy egész disznófejet baltával szeleteljenek fel a színpad közepén, hogy aztán húsával tömjék be a szájukat, és azzal kenjék be a testüket.

1561p1cntkpdrdtnt19qgn2711n01iocq.jpg

Fotó: Révész Róbert / Forrás: Kosztolányi Dezső Színház honlap

A javarészt saját élmények és interjúk alkotta gyűlöletmonológokban az a legijesztőbb, hogy egy mondat biztosan akad köztük, amire a legszelídebb és konfliktuskerülő ember is gondolt, ha ki nem is mondta.

Mert Urbán az emberi természet rákfenéjét veszi górcső alá az ismert vagy kevésbé ismert vallási énekekkel megtűzdelt előadásban.

Tudniilik, hogy az ember saját biztonsága érdekében távol tartaj magát a „mástól”, sőt, csoportokba verődve attól sem riad vissza, hogy megtámadja a „mást”. Az elfogadás, a megértés, a meghallgatás helyett. S míg a négy szenvedélyesen, dinamikusan és a civilszerűség legmagasabb fokú hitelességével játszó színész az előadás végeztével leveszi a jelmezét, kilép a színházteremből és ezzel (remélhetőleg) levetette a gyűlölködés béklyóit is, mi, nézők, főhetünk a levünkben a nagy, igazságos pofon után. Mert Nagyabonyi hozzám szólt, Mészáros veled ordított, Mikes hozzánk intézte szarkasztikus-gunyoros mondatait, Krucsov nektek utálkozott. Jelzi ezt a gondolatot az is, hogy a” Halál a multikulturalizmusra!” mondatot a színészek mindenféle indoeurópai és arab nyelven is elordítják. Mindenki szem a kiközösítés és a megszégyenítés láncában.

1555p1cntkls9f1lrq6da1a951tmi10dv9.jpg

Fotó: Molnár Edvárd  / Forrás: Kosztolányi Dezső Színház honlap

Ám Az Úr nevében nem pusztán felháborodást kelthető, provokatív performansz. Az előadás ugyanis biztosítja számunkra a feloldozás lehetőségét is. A darab kezdetén egyedül jön be Nagyabonyi Emese, és térden állva elmondja a kereszténység legfontosabb imáját, a Miatyánkot. Majd a keretet bezárva, a végén egy iszlám imaszertartás szemtanúi lehetünk, amelyet élethűen, arab énekekkel és arab nyelven adnak elő a színészek. Záróakkordként teljesen meztelen testüket újra a fehér szín borítja: fehér festéket kennek testük minden részére. Amelyet eddig ruha fedett.

A bűnbocsánat, a megbocsátás és önmagunkba fordulás gyönyörű képben, színházi nyelven megfogalmazott esélye.

Ez a(z Urbán-féle) színház igazi lényege: rádöbbent, arcul csap, hogy aztán felkínálja a megtisztulás lehetőségét. És erre semmilyen, „Szeresd a másikat!” -féle oktatófilm nem képes.

Az ének abbamarad. Sötét. Mi pedig elcsendesedünk.

youtubelogo.png

A bejegyzés trackback címe:

https://kulturkrimo.blog.hu/api/trackback/id/tr8315450876

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.

youtubelogo.png

Utolsó kommentek

Partnereink:

 

856-muveszetek-volgye-fesztival-kapolcson.png

207623_209851432376755_4525779_n.jpg

12719266_936268563088734_8598715003283575226_o.jpg

 

jatsz_ma_final_1080.png

Blog ajánló:

 pagebox3_0.png

 

 

 

süti beállítások módosítása