Kultúr Krimó

2013 nyarán nem nagyon lehetett úgy megnyitni a legnagyobb hírportálokat, hogy ne egy 28 éves amerikai titkosszolgálati alkalmazott nézzenek vissza ránk. Edward Snowden akkor felfedte az amerikai állam egyik legnagyszabásúbb, és leggátlástalanabb jogsértését, amely gyakorlatilag lenullázta az állampolgárok magánszféráját. Hat évvel a botrány után alig emlékszünk már arra, mik is voltak az ügy pontos részletei, de szerencsére most itt a teljes, részletes történet kontextussal, Snowden önéletrajzi regényébe ágyazva. 

Fotó: 21. Század Kiadó

A Rendszerhiba című könyv a 21. század kiadó egyik legújabb, és legizgalmasabb dokumentum-regénye. Az a fajta háttér-anyag, ami nem csak azt meséli el, hogyan jut el valaki egy elképesztően jól fizető, szupertitkos kormányzati pozícióból oda, hogy a saját kormánya az egész világot átívelő hajtóvadászatot indít ellene, hanem azt is segít megérteni, hogy hol a mi helyünk ebben a történetben. Merthogy megvan a helyünk, az annak idején -helyesen- hatalmas figyelmet kapó NSA-ügynek közvetlen hatásai lehettek akár ránk mindannyiunkra is.

De a történet persze nem innen indul. Hanem jó életrajzhoz méltóan a gyerekkorból, egy teljesen átlagos amerikai kisgyerek viselt dolgaival. Ez a kisgyerek, mint akkoriban megannyi társa, nagyon nagy érdeklődést mutat a videojátékok, a számítógép iránt. A számítógép pedig akkoriban a Commodore 64-et jelentette, és ez jelentette egyszer smint a tizenéves Edward Snowden számára a belépést a “csúcstechnika” világába is. A szerző hosszan elemzi, mennyire lenyűgözte annak idején ez a gép, a megannyi lehetőség, a felhasználás módjainak végtelen száma, mellesleg még bőven a web, az internet vagy a színes monitorok megjelenése előtt. Amikor aztán az internethez is lett hozzáférése, Ed, ahogy a barátai, ismerősei hívják - és a regény végére nekünk is minimum ismerősünk lesz - szépen lassan elkezdi felfedezni a világhálót, de ezt már messze nem olyan ütemben és intenzitással, mint a vele egykorú gyerekek, hanem őket fényévekkel megelőzve.

Céges weboldalak biztonsági réseire hívja fel a figyelmet, online fórumok állandó vendégévé válik, és kezdi felépíteni a saját online identitását.

Egy olyan világról szól a könyv ezen, bevezető része, amikor az internet még sokkal kevésbé volt szabályozott és mederbe terelt, ugyanakkor sokkal szabadabb, hozzáférhetőbb is volt, egyenlőbb és igazságosabb feltételeket biztosítva bárkinek, aki csatlakozott.

A standardizáltság és a biztonság növelése azonban egyfajta gyarmatosításhoz, és a kezdeti szabadság jelentős csökkenéséhez is vezetett. Az, hogy ez Snowden előtt már az átrendeződés korai szakaszában is érzékelhető volt, talán előrevetítette, hogy ne élje le az egész életét az amerikai kormány emberi jogokat sárbatipró műveleteit segítő, sőt végrehajtó intézmény alkalmazottjaként.

Ahogyan haladunk előre az életrajzban, az ellenállás egyre nagyobb méreteket ölt.

Sokáig csak fejben zajlik, majd apróbb kihágások formájában, de lassan és kérlelhetetlenül jut el arra a pontra, ahol Snowden elhatározza, hogy minden borít. Iszonyúan izgalmas végigkövetni azt az aprólékos előkészítő munkát, amely a szivárogtatást, majd a színrelépést megelőzi. Mindennél pedig már csak az izgalmasabb, hogy a könyvben a híressé vált, kínai hotelben készült Snowben-interjú előzményeit és utóéletét is láthatjuk, kereteket, kontextust és egyfajta megoldókulcsot is kapva arról, mi is hangzott el akkor, miről is beszélt ez a vézna, szemüveges amerikai IT-s 2013-ban.

Nos, az adatainkról beszélt. Arról, hogy azokat az amerikai állam egyik hivatala, az NSA mindenre kiterjedően, rendszerezetten, és saját maga számára könnyedén visszakereshető formában gyűjti,

mégpedig úgy, hogy erre semmifajta különleges, eseti és egyszeri felhatalmazásra nincs szüksége. Sem az amerikai állampolgárok, sem pedig a világ más lakóinak esetében. Rendszerszinten, automatizálva épül az adatbázis mindenről és mindenkiről, aki valaha is okostelefonhoz, vagy internetre csatlakozott laptophoz, hitelkártyához, tablethez vagy egyéb okoseszközhöz nyúlt. Az USA kormánya ugyanis 9/11 után a szabadságot biztonsággal cserélte fel, és mindent felülíró elvvé tette, hogy “Soha többé”. Azaz soha többé nem fordulhat elő egy ilyen mértékű terrortámadás, még akkor sem, ha ehhez az szükséges, hogy minden állampolgár minden adata, és ami legalább ilyen fontos, meta-adata rögzítésre kerüljön, egy elképzelhetetlenül hosszú élettartamú tárhelyen.

Rengeteg olyan könyv létezik, amely a szeptember 11-i terrortámadás hatásait vizsgálja, és rengeteg közülük az összeesküvés-elméletek kusza és követhetetlen labirintusába vezeti be az olvasót, a Rendszerhibának azonban az az egyik legnagyobb előnye, hogy, alighanem Snowden szándékainak, igazságérzetének és jellemének lenyomataként, csakis tényekkel dolgozik. Ez az első fejezettől az utolsóig teljesen világos, és ez teszi különlegesen sokkolóvá a számadatokat, a lehallgatások mértékét és minőségét is.

Talán ez a könyv lesz az, ami segít az NSA-ügyet végleg beilleszteni a történelembe.Ugyanis, habár a 2013-ban kipattant világbotrány határozott és átfogó változásokat hozott, mára szinte teljesen lecsengett, és a világ legnagyobb része nem is igazán értette meg, vagy legalábbis nem érezte át kellő módon,

milyen fontos, mennyire határozott és tudatos döntéseket igényel, hogy gondoskodjunk saját adataink védelméről, és arról, hogy fellépjünk az azokkal való visszaélés ellen.