Bella nem akármilyen kutya. Egy lebontásra ítélt ház kúszóterében látja meg a napvilágot, ahol kutyatestvéreivel és pár kiscicával együtt él. Egy ismeretlen valami kintről, a fényről elviszi az anyját és a testvéreit, de Bellát anyamacska megmenti, és magával húzza az emberek számára elérhetetlen, szűk kis repedésbe. A kinti hang azonban csak nem hagyja annyiban, minden áron ki akarja hozni őket – aggódik, hogy ha lebontják a házat, bajuk eshet. Mikor kiemeli Bellát, egyből egymásba szeretnek. Bella lesz Lucas kutyája, Lucas pedig Bella embere. Együtt gondoskodnak Anyáról, aki háborús veterán, és depresszióval küzd. Bella vigaszt nyújt neki és sorstársainak, és ahogy cseperedik, egyre több dolgotmegtanul: a “Végezd el a dolgodat!”-ot kint kell csinálni, az “Ül!” után jön egy “kis falatka sajt”, a “nincs ugatás” pedig nagyon nehéz, ha szól az az átkozott csengő. Lucas megtanítja a “Menj haza!” parancsra is, ekkor Bellának egészen a házuk verandájáig kell szaladnia, és onnan el nem mozdulni. Bella az idő múlásával hatalmasra nő, és pitbull jellege miatt nem látják szívesen Denver államban. A sintértől nehéz menekülni, ezért Lucaséknak költözniük kell. Míg intézkednek, Bellát biztonságba helyezik egy párnál az államon kívül. Ő azonban annyira hiányolja az emberét, hogy az első adandó alkalommal csinálja a “Menj haza!”-t, és megszökik. Kalandos út vezet hazafelé – új barátokra talál, megismeri, mi az éhség, és hogy néhány ember csak messzebb viszi őt Lucastól, ezért nem szabad megbíznia bennük. Az erdőben nem a sintértől kell félni, hanem a prérifarkasoktól, de mindig lesz, aki segít neki a bajban. Mert nincs az a póráz, nincs az a kerítés, ami eltántoríthatná őt a céljától: hazamenni az ő emberéhez, Lucashoz.
Igaz, hogy kutyával és gyerekkel mindent el lehet adni? Bruce Cameron már elvarázsolta az embereket az Egy kutya négy életé-vel, és már Bella története is elérhető a mozikban. Bár az előzetesből az derül ki számomra, hogy Bella “elkeveredését” kicsit átírták és leegyszerűsítették, ez nem biztos, hogy hátrány lett volna a könyvnek sem. Az eleje számomra nagyon vontatott volt, esetlen párbeszédek, akadozó stílus (ami persze lehet, hogy a fordításnak köszönhető csak). Olyan volt, mintha az író a regény során belejött volna az írásba, mintha ő sem szeretné a történet elejét. Az elejét félretéve a kalandok már izgalmasak voltak, beleláthattunk Bella szemén át sorsokba, és néha kicsit megszakadhatott a szívünk az övével együtt. Ajánlom tehát minden kutyarajongónak, kicsiknek és nagyoknak egyaránt. Aki pedig mégsem szeretne annyira olvasni, nézze meg a filmet, Cameron mint producer és forgatókönyvíró is jelen volt, ezért biztosan szívet melengetőre sikerült!
