Kultúr Krimó

A művészet mindenhol ott van

Lily Allen: Ezen nincs mit szégyellni

Mindig is nagyon szerettem Lily Allent. Tinédzserként imádtam, hogy a csinos ruháihoz edzőcipőt hordott. Egyetemistaként már jobban odafigyeltem a szövegeire, és viccesnek találtam a dalait (Never gonna happen). Most, sokat gondolva a diákévekre, tényleg igaz, hogy nincs mit szégyellni. Így kapóra jött a tavaly megjelent No Shame albuma.

lily_allen_main.jpg

Előző lemeze, a Sheezus ígéretesnek tűnt, de nem igazán lett sikeres (például alig használtak hangszereket a dalokban). Amikor ezt az albumot írta, épp túl volt 3 terhességen és egy vetélésen is. Elkezdett zenét írni, de nem találta meg a helyét. Nyilatkozatai szerint nehezen találta meg az egyensúlyt az anya, a művész és a feleség között. Ez az indentitáskrízis az egész albumon érezhető volt. Miután visszajött a Sheezus turnéjáról, és otthon töltötte idejét, gyakran előfordult, hogy ha valamelyik kislánya beütötte a fejét, előbb ment a dadushoz vagy az apjához vigasztalásért, mint hozzá. Ezek a helyzetek annyira megrázták, hogy depressziós lett. Emiatt ismét elvált.

De nemcsak a fentiek miatt került az újságok címlapjára. A pletykalapok szalagcímei általában olyan üzeneteket hordoztak mint például szenved, hogy hazajusson. Ezeknél a sztoriknál szerinte nem erről volt szó: csak fáradt volt, és hazament egy buliból.

Lily Allen a Twitteren is megvédi magát néhol költői túlzásokkal, például: “Az lehet, hogy én 3 órát töltök a twitteren, de te azzal töltöd azt a 3 órát, hogy jó legyen a szelfid, én meg rasszistákkal harcolok.”

Ilyen környezetben született meg a No Shame album. Az album eredeti címe My thoughts exactly lett volna, de a menedzsere azt mondta, hogy ez inkább egy könyvcímre hasonlít. Így, hogy ne vesszen kárba, tavasszal megjelent az önéletrajzi könyve is. Nyilvánvalóan nem a könyvcím megtartása volt az oka: túl költséges volt az ügyvédeket kifizetni a sajtó-helyreigazítások miatt.

A No Shame úgy kezdődik, hogy megvédi magát a beszólogató kommentelőkkel szemben, aztán mesél a fiatalkoráról. Ezt követően a család és a párkapcsolat a téma. És ezek a legerősebb a dalok (egy-egy sorral indoklom, angolosok előnyben):

Family Man - “I am scared not evil”

Apples - “Now I'm exactly where I didn't want to be
I'm just like my mummy and my daddy
I guess the apple doesn't fall far from the tree

Three - When things feel black and white
We'll do some coloring in

Bár Mercury díjat nem nyert a lemez, de a jelölést is megtisztelőnek találta, hiszen a No Shame nem egy rádióbarát album, nem a rádiónak készült, külön projekt volt. A 14 új dalból 8-at explicitnek jelölt a Spotify, így nem is kérdés, hogy miért nem játszották a rádiók. Ennek ellenére mókásan többször megjegyezte, hogy “több anyukát a BBC Radio 1-be!”, illetve, “a melleim azért vannak, hogy gyerekeket tápláljak, nem azért, hogy lemezeket adjak el.” Humora a szakmai interjúknál is megmarad:

“Szeretek csinosan öltözni, főleg úgy, hogy ebben a promóciós időszakban is minden ruhát a lemezkiadó áll.”

És mi újság a Bridget Jones musical dalaival? Közel 10 éve írja, de az biztos, hogy az ő feldolgozásában kasszasiker lesz. Addig is, nézzük milyen jól mennek neki a klasszikusok is: 

A bejegyzés trackback címe:

https://kulturkrimo.blog.hu/api/trackback/id/tr8414552382

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.

youtubelogo.png

Utolsó kommentek

Partnereink:

 

856-muveszetek-volgye-fesztival-kapolcson.png

207623_209851432376755_4525779_n.jpg

12719266_936268563088734_8598715003283575226_o.jpg

 

jatsz_ma_final_1080.png

Blog ajánló:

 pagebox3_0.png

 

 

 

süti beállítások módosítása