Imádom a családi padlásunkat! Bármikor felmegyek, mindig kezem ügyébe akad egy-egy régi kincs. Legútóbbi expedícióm során vagy két tucat könyvvel tértam vissza a földszintre, és köztük volt egy Csehov elbeszélés gyűjtemény, az Aludni szeretnék. Ebben a kötetben volt szerencsém találkozni az író zsenialitásával, amelyet talán legjobban a A sztyepp írásában érhettem utol.
A történet középpontjában egy kisfiú áll, aki együtt utazik az orosz sztyeppén egy kereskedő karavánnal. Bácsikájára bízták azzal a feladattal, hogy adja be gimnáziumba: művelt férfit akarnak belőle neveltetni. A fejezetek az utazás egy-egy külön mozzanatát mutatják be, amelyek során megismerhetjük az orosz vidék számos figuráját, no meg a végtelen pusztaságot, amelyet a gyermek sokszor nagyon un, és amelynek leírását én mindannál jobban élveztem.
Az Ukrán sztyeppe - Ivan Aivazovsky, 1888.
Aki ismer tudja: nem vagyok egy lassú ember, nem is szeretem a terjengős hosszas leírásokat. Csehov kezében viszont ott volt az a fajta zsenialitás, amellyel igazi atmoszférát teremtetett. Jómagam az elmúlt napokban minden este ott ültem Jergoviosivcsal nevű kisfiúval a kocsin, együtt fáztam vele az esőben, halásztunk, együtt voltunk dühösek, fáradtak, és kíváncsiak. Szinte éreztem a perzselő napot a hátamon, a kása ízét a számban, a tábortűz melegét.
Anton Pavlovics Csehov - orosz író, orvos
A regény 1888 márciuásban jelent meg egy Szevernij vesztnyik (Északi Híradó) c. folyóiratban. Csehov saját gyermekkori emlékeiből táplálkozik, amelyet egy 1887-es utazása során frissített fel. Az írás legnagyobb zsenialitása abban rejlik, hogy úgy tudta bemutatni az orosz paraszti világ realitását, hogy mindvégig ott van vele a nagybetűs hangulat, amelyet ki nem lehetett csavarni a szavak közül. Az ilyen történetek szerintem nem csak élvezeti értékkel bírnak, hanem olyan korrajzot tárnak az olvasó elé, amelyre egyetlen történelemkönyv sem képes.
Csehov az alábbiakat írta D.V. Grigorovics írónak elbeszéléséről:
,,Ha elbeszélésem kollégáimnak eszébe jutattja a sztyeppet, melyet elfelejtettek, ha egy-egy szárazon odavetett megjegyzésem akármelyik költőt is arra késztet, hogy elgondolkozzék, már ezért is hálás leszek"
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.