Kultúr Krimó

A tegnapi időjárást egy fesztiválozó sem érdemelte meg, viszont a kárpótlásról tökéletesen gondoskodott az Arctic Monkeys.

Meghallhatta az időjárás Csiszár Virág gondolatait azzal kapcsolatban, hogy a Sziget fesztivált a Glastonburyhez hasonlítják. A kellemes nyári délután pillanatok alatt fordult át egy saras Glastonbury estébe. Bár Budapesten voltak a Majmok, otthonosan érezték magukat a Szigeten nemcsak a több szempontból is angol körülmények miatt.

Egy kis elegáns késés után kezdődött a koncert. Az új album első kislemeze, a Four out Five tökéletes nyitódal volt, tekergős, éneklős, bemelegítős.

Sokan támadják a bandát, hogy az utóbbi két album teljesen más, mainstream lett, nem az igazi. Bár vérrajongó vagyok, de ez az állítás igaz. A kérdés az, hogy miért a támadás? Dallamos rock továbbra sem pop, a szövegek ugyanúgy zseniálisak, lásd pl. az Arabellát vagy Ultracheese-t.

Az, hogy Alex Turner már nemcsak kiáll a közönség elé és gitározgat, hanem vonaglik a saját zenéjére, és egy-egy mozdulat után a koncertből előadás lesz - engem kifejezetten szórakoztatott. Színpadias, de működik.

Ha a “klasszikus” magyarokkal kapcsolatos Hungary és hungry szójátékot kihagyta volna, ugyanúgy szuper maradt volna a koncert, de tekintsük hízelgésnek, hogy tudta, hogy hol van.

Az átkötés a 505 és Tranquility Base valamint a Knee Socks és a Batphone között elképesztő menő volt, sajnálom, hogy nem tudok olyan videót linkelni, amely visszaadná azt a hangzást. Annyira belemerültem a koncertbe, hogy alkalmam sem volt felvételt készíteni róla.

Végezetül, köszönöm a szervezésnek, hogy egy olyan zárónapot biztosítottak, amelyet megérdemelt a fesztivál: DJ és tüzijáték nélkül, egy kiváló rockbandával és Glastonbury időjárással zárult a nyár. Nekem így tökéletes.