Valami lehet Bristolban. Elképesztő dalok együttesek indultak innen mint például a Portishead, Morcheeba, Kosheen vagy a 30 éves Massive Attack. Tegnap tovább kattogtam ezen, amikor először voltam utóbbi budapesti koncertjén.
(A képet az Unfinished Sympathy alatt készítettem.)
21:18-kor elkezdődött a támadás. Nagyjából sejtettem, hogy ez egy sötétben bólogatós koncert lesz. Nagyon jól be is melegítettem a fejemet a nyitó Hymn of the Big Wheelre. A háttérben végig nagyon egyszerű grafikák kísérték a zenekart, segítve az üzenetek könnyű befogadását.
Intelligens lépés volt, hogy a koncert alatt a szintén egyszerű szövegek magyarul helyezték hangulatba az agyunkat. Esetünkben ez így nézett ki:
- Mi az élet értelme?
- A nagyobb jót szolgálni.
- Mi a halál értelme?
- Hogy legyen életünk.
Felkészültek Magyarországból is. Egy-egy dal alatt a legnagyobb magyar pártok nevei villantak fel a kivetítőn.
A legelgondolkodtatóbb pont az 1994-es Eurochild élménye volt. A dal alatt folyamatosan mentek az idézetek Hitlertől, Sztálintól és Trumptól, és a dal ezzel a kivetítőn olvasható sorokkal zárult:
“Az embereket mindig könnyű a vezérek uralma alá hajtani. Csak annyit kell tenned, hogy elhiteted velük, hogy támadás alatt állnak. El kell ítélned a pacifistákat, amiért hiányzik belőlük a hazafiság és mert veszélyeztetik az országot. Ez minden országban éppúgy működik. “ Hermann Göring.
Zeneileg szintén atomjó volt: a színpadon 2 dobos, 2 gitáros és 2 billentyűs gondoskodott rólunk.
Hogy egy kis ábránddal zárjam: remélem Banksy alkotás közben az Unfinished Sympathy-t hallgatja.
Vajon Budapesten is megjelenik?
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
