2017. november 18-án megindultak a thrasher hordák Budapest szívének irányába. Van valami hihetetlenül jó érzés abban, ahogy az odavezető úton egyre több embert látsz összeverődni, kihallod a zenekarok nevét a beszélgetéseikből, még oda is szólnak, hogy „Ti is a koncertre mentek?”- és boldogan felelsz, hogy „IGEN”! És tudod, hogy ma egyszerre fogjátok eltörni a nyakatok headbangelés közben ugyanazokra a nótákra.
A sötét parkolóban haladva már tompán hallatszott a kiszűrődő zene, aztán megcsillantak a fények a kint várakozók kitűzőin és sörösüvegein. A kapun belépve már ezerrel vert a szívem:
„MA EGYÜTT LÁTHATOM A DEATH ANGELT, AZ ANNIHILATORT, ÉS A TESTAMENTET!”
Épp időben érkeztem: a Death Angel kezdésképpen a Father of Lies-szal egyből le is tépte a fejem. Ezzel a dallal is bizonyítják, hogy a 2016-os The Evil Divide lemez őrzi a jellegzetes dallamos témák vegyítését a zúzással. Iszonyatos tempóval vágnak bele, és ez ki is tart az utolsó számig- ami sajnos csak a 7. volt- na jó, 8-at játszottak, mert a The Ultra-Violence-t összevonták a Thrown to the Wolves-szal. Megszólalt a Dog Eat Dog is az AC/DC-től, így emlékezve az aznap elhunyt Malcolm Youngra. Nagyon kedves gesztus volt, a közönség itt is együtt énekelt Oseguedával.
Kis pihenő után a színpadra állt Jeff Waters és csapata, a kanadai Annihilator. Érdekes, hogy az idén megjelent For the Demented lemezükről csak a One to Kill-t és a Twisted Lobotomy-t játszották. Bár tökéletesen működött, hiszen mindenki őrjöngött, én örültem volna a címadó dalnak is.
Összességében nagyon jó kis setlistet dobtak össze, volt ott Phantasmagoria, No Way Out, King of the Kill, Alison Hell (természetesen most sem a teljes verzió :( ),és W.T.Y.D. Sajnos nekik is kb 40 perc jutott.
Egy hosszabb szusszanás után a turné headlinere, a Testament csapott a húrok közé. Hatalmas ováció fogadta a tagokat és a Brotherhood of The Snake dalt. Közel másfél óráig tartották extázisban a közönséget, ezalatt 21 nótát toltak el nekünk. Volt közte gitár-, dob- és bassz szóló is, ezeknél kicsit leült a hangulat, de fogjuk fel úgy, hogy itt erőt gyűjthettünk a következő veretéshez. Mellesleg, kifejezetten szépen nyúzták a hangszereiket.
Mindenki megkapta a magáét: többek között volt itt More Than Meets The Eye, Signs of Chaos, First Strike is Deadly, Electric Crown, Low, Souls of Black, és a koncerteken kötelező Rise Up is. Az új lemezről a Stronghold, The Pale King, Senturies Of Suffering dalokat hallhattuk élőben a címadó nótán kívül. Végezetül eljátszották a Practice What You Preach-et és az Over The Wall-t is, amitől felrobbant a Barba Negra.
A látvány mindhárom zenekarnál csúcs volt, fénytechnika, molinók, minden rendben volt. Az ének néhol kevésbé volt hallható, de ezt hamar orvosolták, így erre sincs panasz. Az italpultnál a teltházas buli ellenére hamar megkapta ez ember azt, ami üdíti, köszönet érte a szervező gárdának! Összefoglalva tehát: Legyetek résen, hogy a legközelebbi teltházas bulira is beférjetek, mert kár lemaradni! Ha lesz még ilyen, én megyek!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
