Kultúr Krimó

Idén 27. alkalommal rendezték meg a Művészetek Völgyét, és mint mindig, a Kultúr Krimó stábja most is ellátogatott a fesztiválra, amelyre blogunk bölcsőjeként is tekintünk. De milyen is volt 2017-ben Magyarország egyik legnagyobb összművészeti fesztiválja? Cikkünkből kiderül!

Fotó: Ságodi Szabolcs

Én már nem bírtam magammal, a 0. napra lementem a Völgybe, hogy kellőképp felkészülhessek a 10 napos kultúrarengetegre. Nagyon jó volt látni ahogy a szervezők, az árusok és az önkéntesek lelkesen az utolsó simításokat végzik, hogy a fesztiválozók a lehető legnagyobb rendben érkezzenek meg.  Idén közel 1200 programot sorakoztattak fel a szervezők, amit a közönség imádott: 10 nap alatt több mint 200.000 ember (!) fordult meg a Művészetek Völgyében. Mi magunk is rengeteg koncerten, előadáson és programon vettünk részt. 

A helyszínek közül mindenképp kiemelkedő volt számomra a Momentán improvizációs színház udvara, ahol minden nap eszméletlen fellépéseket láthattunk. A különböző előadások alkalmával a színészek a helyszínen, a közönség bevonásával alkották meg a különböző szituációkat. Nem volt forgatókönyv, semmi sem előre megbeszélve, a pillanat hozta a helyzetet. Több improvizációval tarkított beszélgetést, interjút is hallhattunk, többek között Dolák-Saly Róbert, Ganxsta Zolee és Zacher Gábor is a színház vendégei voltak. 

Fotó: www.muveszetekvolgye.hu

Persze ott voltak a koncertek is, amelyek által hol hihetetlen mélységeket hol eszméletlen őrületet élhettem át. Nagyszerű koncertet adott idén a Csík zenekar, a Vad Fruttik, és a Quimby is, igazán kitettek a fiúk magukért. De ott volt Póka Egon is, aki a Kőbánya Udvaron úgy megpendítette a húrokat, hogy eldobtuk az agyunkat. De nem csak a nagyok lopták el a szívünk egy-egy szeletét: sokszor a kocsmában lévő harmonikás, az utcán játszó furulyás állított meg minket egy varázslatos dallamra. Azt hiszem ezek a pillanatok adják a Művészetek Völgye igazi erejét!

A rengeteg termékről is mindenképp szót kell ejtenünk. Hihetetlen mennyiségű vásáros jött el. A gyönyörű manó figuráktól kezdve, a fakardokon át egészen a bicskákig mindent lehetett kapni. Remek lehetőséget nyújtott, hogy bárki begyűjtsön egy-egy műremeket. Jómagam is beszereztem egy virágtartó kerámia teknőst, és egy Kapolcs feliratú napszemüveget, hogy valahogy átvészeljem a következő Művészetek Völgyéig tartó időszakot. 

A Kultúr Krimó idén nem csak mint sajtós, nem hanem mint fellépő is részt vett a fesztiválon. A Taliándörögdi Elevenkertben két előadásunk is volt. Szerdán Bicsérdi Ágnes Lookréciával beszélgettem a Divat rejtelmeiről, aminek a végén a közönség bevonásával közösen terveztünk egy ruhát Katinkának. Csütörtökön Kristóf Szabolcs, középkori hagyományőrző mesélt a lovagok életéről, sőt még a korhű páncélzatát és fegyvereit is elhozta! Az eseményekről egy külön cikkünkben hamarosan részletesen is beszámolunk!

Azt hiszem igazán elképesztő, hogy a Művészetek Völgyében szó szerint fel lehet nőni. Nem egy barátom, csakúgy mint én, már több mint 10 éve jár a fesztiválra. Aki anno vad kamaszként tombolt Kapolcs kocsmáiban, az most anyukaként társasozik a gyerekével a Csipszerben. A fiatalok koncerteken tombolhatnak, az idősebbek élvezhetik a gyönyörű tájat, és a szerelmesek a patak partján andaloghatnak... Imádom ezt a fesztivált!

A Művészetek Völgye már bőven több mint egy fesztivál. Egy lélegző, meleg szívdobbanásokkal teli lélek, ahová minden évben visszatérhet az ember, hogy meglelje a hétköznapok során elveszett gyönyörűséget amelyet a teremtés és alkotás adhat. Színtiszta varázslat!

Hamarosan jelentkezünk egy részletes beszámolóval a két eseményünkről, de addig is, az alábbi kis feldolgozott költeménnyel szeretnénk elbúcsúzni a Művészetek Völgyétől és megköszönni mindazt, amit nekünk adott.

Óda a Művészetek Völgyéhez
Radnóti Miklós után szabadon

Nem tudhatom, hogy másnak e fesztivál mit jelent,
nekem szülőfalum itt e domboktól ölelt
kis völgy, hisz ez messzeringó ifjúságom vad világa.
Belőle bújtam elő én, mint háznak gyönge csigája
tudom, hogy merre s kik mennek át a kőhídon,
s tudom, hogy mit jelenthet egy nyári alkonyon
a Fonó Udvarban felhangzó dínom-dánom.
Ki gépen száll fölébe, annak térkép-e táj,
De vajon ő milyen rejtelmeket lát?
Színpadot s kanyargó úttesteket,
de én költőt, énekest, szervezőt, és lelkes önkénteseket;
az dombokat lát a látcsőn és Elevenkerteket,
míg én a fesztiválozót is, ki fröccséért remeg,
füttyös pálinkát, kenyérlángost és finom borokat,
a padok közt pedig poétát, ki halkan írogat,
s mi föntrõl épület, vagy népi folklór
az színpad s a színész rajta áll s dalol,
rímelt gondolat fejében, előtte sok gyerek,
s mindeközben Cili néni udvarában bátran kenik a velős kenyeret;
és ott a patak part, a régi szerelmek lábnyoma,
a kis hídon cserélt csókok íze számban hol méz, hol áfonya,
s egy nap Vigántpetendre menvén, a járda peremén,
hogy le ne késsek az előadásról, stoppal mentem én.
Hisz műkedvelők vagyunk mi, akár a többi nép,
tudjuk mit olvastunk, mikor, hol és miképp,
de vannak itt családosok, fiatalok is szüntelen,
és gyermekek, akikben majdan kitágul az érzelem,
világít bennük, őrzik, csigaházba bebújva,
míg kezdetét nem veszi a völgy újra meg újra.
S majd teremtés elől bezárt szívünkre friss szóval ők felelnek:

Nyissatok meg kapuját öreg lelketeknek!