Kultúr Krimó

Legújabb 12 részes interjúsorozatunk során hónapról hónapra olyan emberekkel fogunk elbeszélgetni, akik a kultúra, az alkotás, és az önkifejezés legkülönbözőbb pontjain állnak. Célunk, hogy más-más szemszögekből megismerjünk olyan látótereket, önkifejezési eszközöket, vagy gondolkodásmódokat, amelyek értékteremtőek. Alanyaink inkább feltörekvő vagy nem a nagy közönség előtt munkálkodó emberek, akik hiteles szemszögből tudják bemutatni munkásságukat, gondolataikat, életútjukat.

A különböző fesztiválok mögött, sokszor csak egy maroknyi ember egész évi kemény munkája áll. A Kultúr Atlasz októberi állomásán Szabó Rékával beszélgettünk, aki program és marketingvezetőként dolgozik a kapolcsi Művészetek Völgye, és a Kerekdomb Fesztivál szervező csapatában. 

Tudnál magadról pár szót mesélni? Hogyan jutottál el a szakmádhoz?

Már gyerekként is szerettem zenével foglalkozni. Nagyjából hat-hét éves korom magasságában kezdtem klasszikus zongorát tanulni, ami el is tartott a gimi végéig. Akkor kellett eldöntenem, hogy merre is szeretnék továbbhaladni. Igazság szerint, sosem szerettem szerepelni, nem vágytam rá, hogy előtérben legyek. Hezitáltam ugyan, de végül úgy döntöttem, nem akarok művész lenni. Ennek ellenére, mindenképp kulturális területen képzeltem el magam. Ez volt az oka, hogy az ELTE PPK-n hallgatható pszichológia szak helyet végül ugyanezen a karon a művelődésszervezést választottam.
A kulturális szféra háttere, a rendszere és a mögöttes tudnivalói mindig is érdekeltek. Emellett elkezdtem foglalkozni közgazdaságtannal, mert egy év után már nagyon untam, hogy az agyam racionális, reál beállítottságú részét nem használom. Így van egy emberi erőforrások szakos közgáz BSc-m is. A két alapszak után még beiratkoztam a BME-re, Kulturális Iparágak mesterszakra. Az egyetemi idők nagy részében már a szakmámban dolgoztam.

Amikor az ELTE-re jártam, még létezett egy állami intézmény, a PANKKK (Program a Nemzeti Kortárs Könnyűzenei Kultúráért), az alapszak ideje alatt ott voltam gyakornok. A PANKKK az élőzenére helyezte a hangsúlyt és többek közt az volt a célja, hogy a vidéki klubhálózatot életben tartsa. Plusz az élőzenét játszó fiatal, amatőr zenekarokat támogassa, akár külföldi karrier építésével. A Music Export Hungary projektben gyakornokoskodtam, részt vettem a Zipkomm Export országos zenei találkozó előkészítésében és lebonyolításában is például.

A mostani Akvárium helyén akkor még a Gödör  volt, és oda szerveztünk egy nemzetközi szakmai találkozót, workshopokkal. A célja az volt, hogy azokat a hazai, könnyűzenét játszó zenekarokat, akikben van fantázia, a nemzetközi piacra segítsük. Ezután végeztem még szakmai gyakorlatot booking és menedzsment tevékenységgel foglalkozó cégnél is az alapszak idején, majd (már a mesterszak mellett) egy PR és kommunikációs tanácsadást végző cégnél voltam és megcsináltam egy angol nyelvű zenei menedzsment szakképzést is. Ez idő tájt ismerkedtem meg Bodnár Rékával, aki hosszú ideig Palya Bea menedzsereként dolgozott. Szerettek volna csinálni egy olyan menedzsment irodát, ami már nem csak egy művészre koncentrál, hanem széles portfólióval rendelkezik. A projektet közösen kezdték Jakab Natival (aki most a Művészetek Völgye program és marketing igazgatója). Számos művésszel volt lehetőségem együtt dolgozni, többek között Jónás Verával, az Oláh Szabolcs Quintetettel, de ehhez az irodához tartozott egy ideig Grecsó Krisztián és Szirtes Edina Mókus is. Ez idő tájt Réka és Bea már csinálták a Palya Udvart is Kapolcson, Nati pedig a Blue sPotot szervezte. Általuk kerültem képbe én is, 2013-ban volt az első év, hogy szervezőként bekapcsolódtam a Művészetek Völgyébe. Az akkori Jazz Udvar szervezésében és lebonyolításában vettem részt. Időközben pedig lediplomáztam a BME-n.

Most milyen szerepet töltesz be a fesztivál szervezésében?

Konkrétan Program és marketingvezető a titulusom, ami azt jelenti, hogy a fesztivál központi stábjában dolgozom. A feladataim közé tartozik a büdzsé kezelése, a menedzsment szintű költségvetés naprakészen tartása és átláthatóvá tétele, a helyszínek és programok összeállítása, a falufórumokon való részvétel, a helyiekkel történő kapcsolattartás. De a szponzorokkal is én tartottam eddig a kapcsolatot, így jórészt a marketing tevékenységek is hozzám tartoztak már ebben az évben. Évekig a honlapot is mi töltöttük fel manuálisan Natival, az például egy elég jó buli volt. Próbáljuk most már minél jobban szétszedni a munkaköröket, elsősorban azért, mert már két éve rettentően le vagyunk terhelve, mivel kevesen vagyunk. Éves szinten konkrétan öten foglalkozunk a fesztivál összerakásával, előkészítésével. A központi stáb alatt persze van egy óriási stáb is, hisz minden udvarnak van egy felelőse, aki mellett egy komplett szervezőstáb is áll. Illetve vannak, akik projekt alapon dolgoznak be a Művészetek Völgye központi teendőibe. Ez így összesen több száz embert is érint. Mi pedig központilag próbáljuk összefogni és egységessé tenni ezt a rendszert.

Mi az, ami motivál a munkádban?

A fesztiválszervezés mellett több minden mást is csinálok, például marketing és promóciós munkatársként bedolgozom a Kossuth Klub épületében található Muzikum Klubba, és a L’harmattan Kiadó marketingtevékenységeit is támogatom. Ami igazán érdekel az a vidékfejlesztés. Most kezdtünk az MV csapattal egy új fesztivált, ami Kerekdomb névre hallgat. Ez lényegében Kelet-Magyarország Művészetek Völgyéje akar lenni, olyan értelemben, hogy szeretnénk egy meghatározó, összművészeti fesztivált létrehozni az országnak azon a táján, a helyi sajátosságokhoz mérten. Ha hosszú távon nézem, kifejezetten foglalkoztat, hogyan lehet kistelepülési környezetben olyan fejlődést generálni, aminek a kultúra a mozgatórugója.

Milyen lehetőségeket látsz ezekben a kistelepülési fesztiválokban?

A Művészetek Völgyében nagyon jól lehet látni, hogy az ottaniak akár huzamosabb időre elegendő bevételt is tudnak generálni, csak azzal, hogy a fesztivál náluk kerül megrendezésre. Ettől fejlődhetnek a szállások, ki tudnak alakítani egyfajta falusi turizmust is. A Völgyben lakók az udvarukat kiadhatják sátorhelynek, vagy ott van a Kék Abrosz kezdeményezés, aminek a keretében a  helyiek főznek ételeket, a látogatók pedig végigkóstolhatják a helyi alapanyagokból készült menüt. Most csak egy pár példát említettem, de elsősorban a helyi értékekre igyekszünk felhívni a figyelmet – természetesen a kulturális értékteremtés mellett.

Milyen kihívásokkal szembesülsz egy induló vagy már egy bejáratott fesztivál szervezésében?

A Kerekdomb Fesztivál első körben nehéz ügy volt a számunkra, mert egy teljesen idegen terepre tévedtünk, így sok esetben megakadtunk egyeztetési folyamatokban. Előfordult, hogy közvetlen módon még sajnos nem tudtunk rásegíteni az elakadt folyamatokra, mert egyelőre keveseket ismerünk személyesen is Tállyán. Azt hiszem, a legnehezebb dolog, hogy nekünk magunknak is helyivé, tállyaivá kell válnunk, ha azt szeretnénk, hogy a fesztivál valóban hitelesen tudja képviselni és közvetíteni a falu és a vidék lényegét, mondanivalóját, értékeit. Egy ilyen fesztivál szervezésekor óhatatlanul is be kell illeszkedned a közösségbe, hogy ne egyfajta jöttmentként (ahogy a helyiek hívják a külsősöket) dolgozz ott. Különösen azért, mert azoknak a fesztiváloknak, amelyeket szervezünk, az az erőssége, hogy a közösségi tereket és a helyi adottságokat használják ki. És hát, senki nem tudhatja jobban, mi van egy településen, mint az, aki ott él. Ez nem túl bonyolult képlet ilyen szempontból. 

Kapolcson ez most már valamivel egyszerűbb, hiszen a Művészetek Völgye fesztivál 26 éve létezik. Személyesen is ismerjük a helyieket, ezért bárkit el tudunk érni, ha valamilyen probléma van. A szervezésbe bekapcsolódó mindhárom település igyekszik segíteni, ahol tud. Ebben az esetben inkább az a kihívás, hogy a fesztivál folyamatosan lépést tudjon tartani, tudjon újat mutatni a közönségnek.

Mik azok a pillanatok, amikor előjön a gondolat, hogy „Ezért szeretem ezt csinálni”!

Ezzel most picit megfogtál, mert nem könnyű rá válaszolni. Épp azért, mert sok oka van, amiért szeretem a munkám. Elsősorban nem is munkaként, inkább hivatásként tekintek rá. Ez nagyon banálisan fog hangzani, de örülök minden együtt töltött pillanatnak, amit a stábommal élhetek át. Az évek során nagyon sok értékes tapasztalatra, szakmai, de ami még ennél is fontosabb, emberi kapcsolatra tettem szert. Sok barátot köszönhetek a Művészetek Völgyének. Persze azt is nagyon jó látni, amikor észrevehetően megérint valakit egy projekt. Amikor azt látom, hogy olyan értékeket és gondolatokat közvetíthettünk, ami aztán másokban elindított valamit, az mindig megerősít abban, hogy érdemes ezért dolgozni. Mivel nem igazán kedvelem a formaságokat, szeretem látni azt is, ahogy teljesen elmosódnak a generációs különbségek – nem csak a látogatók esetében, de a stábon belül is.

Tudsz rá példát mondani?

Vannak, akik már az ősidők óta csinálják a fesztivált, de vannak, akik még csak nemrég kezdték. Jó látni, hogy nálunk nem számítanak a generációs különbségek. Idén Hegedűs Áginak, a fesztivál gazdasági vezetőjének ünnepeltük szokásosan, még a fesztivál előtt, Kapolcson a szülinapját. Ő szinte a kezdetektől benne van a fesztivál szervezésében, meghatározó a szerepe. Nagyon jó volt látni, hogy ebben az évben már a régiek, valamint az újak, a huszonéves fiatalok együtt köszöntötték őt.  Egyre inkább oldódni látszódik a hangulat és elmosódnak a határok régi – új között, lesz belőle valami teljesen más. Én ezt szeretem.

Mi a szerepe szerinted a vidéki kulturális fesztiváloknak 2016-ban?

Személyes véleményem szerint egy ilyen fejnehéz országban nagyon fontos rámutatni a Budapesten kívüli értékekre. Én alapvetően vidékinek tartom magam most is, Miskolc mellett nőttem fel. Ezer szálon kötődöm a vidékhez, a tájhoz, szeretek kiszabadulni a városból. Nagyon sok olyan tájegységünk van, ahol számos értékes elem létezik, legyen ez tetten érhető akár a gasztroban, a helyi értékekben, vagy a kultúrában. Ezekre a helyekre az emberek többsége a legtöbbször nem jut el, jóllehet, időközben körbeutazta egész Európát. Nem gyakran látogatunk el például Tállyára sem, még akkor sem, ha anno sok művésztelep volt itt, gyönyörű a környék és a borok páratlanok. Remélem, hogy a Kerekdomb Fesztivállal fel tudjuk hívni az emberek figyelmét arra, hogy menjenek oda és ismerjék meg ezt a gyönyörű kis települést, illetve egész Tokaj-Hegyalját.

Fotó: Ságodi Szabolcs

Mik a visszajelzések a Kerekdombról és a Művészetek Völgyéről?

Azt gondolom, jól sikerült az első Kerekdomb Fesztivál. A Művészetek Völgye pedig, kis túlzással, már évezredek óta létező dolog. Sosem kaptam még rossz visszajelzéseket róla. Persze, ez egy érdekes kérdés, mivel ritkán találkozok olyan emberrel, aki nem érintett benne, aki nem jár / nem jön, vagy éppen nem szereti. Azt gondolom, hogy az biztosan kijelenthető, hogy a brand ismertsége mára elég magas. 2013 óta folyamatosan egyre többen látogatják a fesztivált. Kerekdombból pedig a következő évre kettőt is tervezünk...

Mik a jövőbeli terveid?

Bár nagyon szeretem a jelenlegi munkámat, fejben épp egy útkeresés folyik nálam. Az, hogy valaki szabadúszó projekteket tol, óhatatlanul magával vonzza, hogy az ideje nem kilenc és öt közé van beosztva, hanem egész nap megcsörrenhet a telefon. Emellett elég nagy leterheltséget és felelősséget is jelent, ami idővel szükségszerűen elvezethet egyfajta kiégéshez. Ez nálam még nincs meg, de picit azt érzem, hogy a küszöbén állok.

Próbálom ezt elkerülni. Így most például újra elkezdtem a képzőművészetre fókuszálni, hogy egy kicsit más aspektusból foglalkozzak ugyanazzal. Beiratkoztam a MOME-ra, ahol egy Múzeumi MGMT képzést csinálok. Itt tulajdonképp arról van szó, hogy hogyan lehet kiállítást rendezni, vagy épp hogyan történik az intézményi finanszírozás. A képzőművészet intézményrendszerével, művészetpszichológiával és múzeumpedagógiával is foglalkozunk. Időközben egy éppen formálódó egyesületnek is az alapítótagja lettem, barátoknak, ismerősöknek köszönhetően. Ennek az a célja, hogy kulturális szerelemprojekteket hozzunk majd össze. Tervezünk például egy nemzetközi zenei ifjúságcserét 2018-ra. Tervezgetem, hogy egyszer a távoli jövőben létrehozok egy saját intézményt is, amit egy kulturális közösségi térként képzelek el koncertekkel, előadásokkal, kiállításokkal, esetleg tánccal. De le lehetne ülni csak úgy olvasgatni, dolgozni is. Remélem összejön valamikor.

Végezetül, meg tudsz-e jelölni egy olyan művészeti ágat, vagy művészt aki a kedvenced?

Nincs ilyen! Azért is foglalkozom összművészeti dolgokkal, mert igazából sosem tudtam letenni a voksomat egy irány mellett. Ugyanúgy érdekel a zene, ahogy a képzőművészet, vagy az irodalom. Ezek közül a zene áll a legközelebb hozzám, ha választani kell, de favorizálni nem szeretek és nem is tudok. Az egyetemen az utolsó években a hazai jazz színteret kutattam, abból is írtam a diplomamunkámat. Egyébként, ha már itt tartunk, decemberben jelenik meg a Routledge gondozásában az első angol nyelvű tanulmánygyűjtemény (Made in Hungary: Studies in Popular Music), ami kifejezetten a hazai populáris zene elemzésére vállalkozik kulturális, történeti, társadalmi aspektusok mentén és tulajdonképpen a nemzetközi közönségnek készült. Nagyon ajánlom, mert sok érdekes tanulmány olvasható benne a hazai zenei szcéna kapcsán. Többek közt én is írtam bele egy fejezetet jazz témában. Sokáig kiemelten foglalkoztatott ez a műfaj, de nem a kedvencem. A zenén belül lényegében teljesen mindegy milyen műfaj, mindent meghallgatok, legyen az klasszikus zene, könnyűzene, vagy éppen jazz, ha elér egy bizonyos minőségi szintet. Tavaly volt egy nagyon menő élményem, a Szigeten volt lehetőségem találkozni a Florence And The Machine énekes-dalszerzőjével, magával Floerencel, ami nagyon nagy dolog volt a számomra. A zene mellett, ahogy említettem, most a képzőművészet az, ami leköti a figyelmem nagy részét. René Magritte, vagy épp Philippe Halsman munkásságát nagyon szeretem, de Caspar David Friedrich képei is különös hatással vannak rám. Nehezen tudok választani.

A Kultúr Atlasz interjú választó oldalán található fotót Domonyi Éva készítette.