Azt hiszem, bátran kijelenthetjük, hogy az Amadeus az egyik legjobb életrajzi film ami valaha létrejött; Miloš Forman rendező korábban már bőven bebizonyította a nagyérdeműnek mire is képes. Az ő kezei alatt született meg a Hair, valamint a Száll a kakukk fészkére c. film is, míg végül 1984-ben elkészítette Mozartról szóló alkotását. Feledhetetlen alkotás!
Mozartot nem kell bemutatni senkinek; teljes nevén Johannes Chrysostomus Wolfgangus Theophilus Mozart, 1756 januárjában látta meg a napvilágot, Salzburg városában. Zenei tehetsége már korán megmutatkozott, apja pedig (aki a salzburgi érseki udvar muzsikusa volt), körbejárta vele Európát. Tizenegy évesen egy egész estét betöltő vígoperát komponált, tizennégy évesen pedig megírta első opera seriáját. A későbbiek folyamán nagyobbnál-nagyobb darabokat szerzett, amelyek a mai napig hatással vannak kultúránkra, zenéjét mindenki ismeri. Sajnos szakmai sikerét ellensúlyozta számos életében fellépő nehézség. Anyagi gondok, betegséggel teli időszak, szerelmi vívódások mind-mind végig kísérték napjait.
A művész életútját afilm, Mozart és Antonio Salieri kapcsolatán keresztül mutatja be. De ki is Salieri, akit F. Murray Abraham keltett életre egészen elképesztő tehetséggel a vásznon? Első sikerét 1770-ben a Le donne letterate című vígoperájával érte el, később pedig a bécsi opera karmestere lett. Tanítványa volt Beethoven, Franz Schubert, Liszt Ferenc és Johann Nepomuk Hummel is. Egyfajta csodálattal és féltékenységgel volt Mozart iránt, akivel rivalizált is. Mozart halálakor fellépett a gyanú, hogy esetleg Salieri mérgezte meg, amelyről számos legenda kering. Betegágyán Salieri azt mondta Ignaz Moschelesnek, Beethoven tanítványának:
„...halálosan beteg vagyok, ezért aztán becsületszavamra elmondhatom önnek, hogy egy szó sem igaz abból a képtelen pletykából, tudja, hogy megmérgeztem volna Mozartot. Nem igaz, rosszindulatú rágalom az egész, mondja meg a világnak, kedves Moscheles.”
A film erről a legendákkal tarkított kapcsolatról szól, amelyet átjár a féltékenység, a csodálat, a düh és a kárhozat.
A film rendezői változatában, több mint három órája alatt, mindent sikerrel kibontakoztatott.. A fő és mellékszereplők kidolgozása remekül sikerült. F. Murray Abraham alakítása elképesztő; a történetet öregkori önmaga meséli el, egyfajta visszatekintésként eddigi életére. Látszik, hogy minden arcrendülését alárendelte a szerepnek. A sokszor szinte ripacsi magasságokba áttörő Tom Hulce (Mozart) a film haladtával egye árnyékoltabb karaktert bontakoztat ki, amely által egy lépéssel talán tényleg közelebb érezhetjük magunkhoz Mozart zsenijének igazi lényét. A mellékszerepekben találhatjuk Elizabeth Berridget (Mozart felesége) és Jeffrey Jonest (II. József) is, akik szintén kiemelkedő játékukkal emelik a film pompáját.
A cselekménybe be vannak építve Mozart legfontosabb darabjai, sőt sokuknak a kialakulásával is megismerkedhet a néző. A történetvezetés nem torpan meg a zenei betétek ellenére sem. A karakterközpontú eseményszál egyre mélyebbre ás, és szimpátiánkat szinte minden szereplő elnyeri a maga módján. A motivációk a helyén vannak, egy két easter egg is felbukkan, a történelmi hűséget pedig kellemesen elegyítette a rendező saját adalékanyagával.
A filmet mindenképpen ajánlom, hisz nem csak a számtalan besöpört díj (köztük 8 oscar),szól mellette, hanem a tény, hogy általa megismerhetünk nem csak egy zsenit, de az árnyékban élők érzéseit is, amelyek néha elsöprőbbek, mint Mozart bármelyik műve.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
