1927-ben a német filmgyártás meghatározó egyénisége Fritz Lang, megalkotta kora legnagyobb scifi filmeposzát, ami minden tekintetben gigantikus volt: a költségvetése a mai árfolyamon elérte a 200 millió dollárt, története társadalmi problémákra világít rá, és meghatározta a későbbiekben az egész film ipart.
A történet szerint 2026-ban, Metropolis városában a társadalom két részre szakadt: egy gondolkodó tervező rétegre akik a felszínen jómódban éltek, valamint egy munkás rétegre, akik a föld alatt napfényt sosem látva dolgoznak éjt nappallá téve, hogy működtessék a várost. Egy kis közjáték után a város vezetőjének a fia beleszeret a föld alatt lévő tanítónőbe, aki egyébként szellemi vezetőként is hatást gyakorol a munkások népére. Az apa nem nézi ezt jó szemmel, és felkeresi egy régi riválisát, hogy készítsen el egy robotot a nő képére... Ekkor még nem is sejthették milyen horderejű eseményekhez vezetnek a történések.
Fontos kiemelni, hogy ez egy fekete-fehér némafilm, szövegbetétekkel. A karakterek beszélnek, de hangjukat nem lehet hallani. A háttérben természetesen zene szól, amit Gottfried Huppertz filmzeneszerző szerzett, érdemes belehallgatni, igazán epikusra sikeredtek.
A karakterek igazán fenomenálisak, a színészi alakításuk egytől-egyig remekek. Érdekes látni, hogy annak ellenére, hogy a hangjukat nem lehet hallani, mégis mennyire kifejezőek. Külön kiemelném Maria karakterét játszó Brigitte Helmet. Az emberi és a robot karaktere bár ugyanúgy néznek ki, mégis a legapróbb mozdulatokból meg tudjuk őket különböztetni. Nézzék csak meg azt a kacsintást! (A színésznő karrierje ezzel a filmmel indult el, de a későbbiekben is remek szerepei voltak.)
A film alapvetően az expresszionista iskolához köthető. Nagy hatást gyakorol a nézőre a kontrasztos elemek használata amely nem csak a sminkben hanem a díszletekben is utolérhető. A rendező, Fritz Lang nejével írta meg a forgatókönyvet, amely 1924-ben el is készült. Érdekesség, hogy a főszereplőt, Gustav Fröhlichet eredetileg csak statisztaként válogatták be a filmre. Hasonló kezdeti lökést élhetett át az előzőleg említett Brigitte Helmet, akinek ez volt az első szerepe és karrierje ezután szárnyakra kapott.
A film legnagyobb érdemei ellenére megnyitóján bukás volt, elismerését és értékeit csak a manapság ismerték fel.
Teljes mértékben lenyűgöző egy ilyen gigászi némafilmet végignézni. A díszletek, a számos egyedi karakter és a cselekmény kifinomult kidolgozottsága tényleg jövőbe mutatóként hathatott akkoriban. Nem csak a scifi szülőanyjaként, hanem a film ipar meghatározó alakjaként is tekinthetünk erre a mesterműre.
***
További információk:
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
