Ady versének címe, teljes mértékben lefedi azt, amit a második világháború és az 1956-os forradalom ideje alatt a kórházban dolgozók nap mint nap megtettek. Egy olyan időben amikor a halál mindennapos volt, és a háború már-már megszokottá vált, orvosok, nővérek, és számos segítő próbálta megkönnyíteni a pokol éveit.
Forrás: www.sziklakorhaz.eu
A Budai vár alatt meghúzódó Sziklakórházat a II. világháborúban alakították ki, egy már meglévő barlangrendszerben, ami jelentősen megkönnyítette az építkezést. Az itt dolgozó orvosok még a ma is működő Szent János Kórházból kerültek ki. Az építkezéskor eredetileg 60 fősre tervezték a kórházat, azonban a későbbiek során ezt kibővítették 200 fősre. Mindezek ellenére a háború pusztítása miatt, sokszor előfordult, hogy 600-700 sebesültet is elláttak.
A Sziklakórház kialakításakor figyeltek az önállósításra is. Saját áram fejlesztő, vízkezelő, és szellőztető rendszer miatt akár három hétig is teljes mértékben önellátóak tudtak lenni. Ezek a rendszerek nagy része még a mai nap is működik, és segíti a komplexum működését. Érdekesség, hogy egy karbantartó házaspár a hatvanas évek derekától kezdve karbantartóként dolgozott a Sziklakórházban, egészen 2002-ig.
A hidegháború idejében, továbbfejlesztették a Sziklakórházat, hogy atomtámadás esetén is védjen. Sajnos funkcionálisan talán sosem tudta volna beteljesíteni a feladatát, mert csak 15 méterrel a föld alatt helyezkedik el a barlangrendszer. Nagy mennyiségű gyógyszert halmoztak fel, valamint egy protokollt, amely által a már sugárfertőzötteket kezelték volna.
Bár sokszor voltak problémák a túlzsúfoltság miatt igazán korszerű eszközökkel dolgozhattak az orvosok. A magyar vöröskereszt számos segítője dolgozott az építményben. Közülük érdemes kiemelni Friedrich Born a Nemzetközi Vöröskereszt követének a nevét, aki több ezer életet mentett meg munkájával. Az épület vezetője egyébként Dr. Kovács István főiskolai adjunktus volt.
A komplexumban helyett kapott egy Légoltalmi riasztóközpont is, amely támadás esetén értesítette a lakosságot, valamint az iskolákat és egyéb középületeket a veszélyről.
A Múzeumba való látogatáskor elsőként egy filmet tekinthetnek meg a látogatók, amelyben röviden ismertetik a kórház és az atombunker történetét. A későbbiekben egy csoportvezető segítségével körbe járják a múzeumot, amely egész elképesztő módon rekonstruáltak. A tárgyak nagy része eredeti, és az időutazást csak még jobban elősegítik az élethű viaszbábuk. Miután megtekintették a látogatók a kórház valamint a atombunker részért, betekintést nyerhetnek a történelem későbbi folyásába, valamint a ma eseményeibe is, amit csak fokoz a múzeum végén lévő "kisebb" meglepetés!
Az idegenvezetés elérhető számos nyelven (magyar, angol, német, olasz, spanyol, francia, orosz) valamint a turisták eredeti, korabeli szuveníreket is vásárolhatnak. Hihetetlen elképzelni azt az erőt és kitartást, amellyel az itt lévő emberek dolgoztak. Ott létünkkor egy órát töltöttünk el a föld alatt, így el tudjuk elképzelni, hogy hosszú távon milyen megterhelő lehet pszichikailag a bezártság.
Fontos kiemelni, hogy a kórházban mindenkit elláttak, nemzetiségtől függetlenül. Egészen meghökkentő volt, hogy számos eseményt szemtanuk elmondása alapján rekonstruáltak. Hihetetlen, hogy nem is olyan rég történtek meg ezek a borzalmak...
A Sziklakórház Atombunker Múzeum valójában egy tisztelgés azok előtt, akik emberek maradtak az embertelenségben.
***
További információk
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
