Kevesen vállalkoznának arra, amire Robert Pattinson karaktere kényszerül: eldobhatóként jelentkezik egy űrállomásra, ahol egy őrült, bukott politikus próbálja megvalósítani megalomán tervét. A helyzet kegyetlenül egyszerű: a főszereplő, Mickey testét és emlékeit digitalizálták, így minden egyes halála után újranyomtatják őt. Kísérleti alanyként számtalanszor feláldozzák – hol azért, hogy teszteljék egy gáz halálos hatását, hol csupán szórakozásból, hogy a tudósok megfigyelhessék, milyen gyorsan pusztítja el a napsugárzás az emberi testet.
De vajon mi történik egy emberrel, ha elveszíti az életösztönét? Mit jelent számára a halál, amikor az többé nem végleges?
A válasz ott van Pattinson arcán, már a plakátokon is: önfeladás, alárendeltség.
A film első 20-30 perce szinte magával sodorja a nézőt. Bong Joon-ho (Élősködők, Snowpiercer) ismét bizonyítja zsenialitását. A trailerben is megvillantott groteszk hangulat átitatja ezt a szakaszt, és
az abszurd helyzetek egy emberként nevettették meg a közönséget
– ami manapság, a vígjátékok hanyatlásának idején, igazi ritkaság. A rendező izgalmas stíluskísérletbe fogott, számtalan műfaji elemet keverve: testhorror, politikai dráma, szerelmi szál, nemi szerepek és azok dinamikája, utópia és akciófilm – mindenből kapunk egy szeletet.
Kár, hogy a film közepe leül, és a történet végére már csak nehézkesen kapaszkodik vissza az első félidő páratlan atmoszférájához.
Emellett számos kérdést nyitva hagy, vagy feltűnően nem magyaráz meg, ami nézőként elég bosszantó volt.
A szereposztás viszont parádés. Mark Ruffalo Kenneth Marshall szerepében lubickol, Naomi Ackie pedig Nasha karakterével szintén érezhetően élvezi a játékot.
Robert Pattinson pedig egyszerűen zseniális – karakterformálása hiteles és mély, látszik rajta a rengeteg színészi munka.
Ami azonban szemet szúrt, hogy a filmben nincs egyetlen igazán erős, klasszikusan maszkulin férfi karakter sem.
A férfiak vagy őrültek, vagy megalománok, esetleg gyávák, pszichopaták vagy piti bűnözők. Széles a skála, egy klasszikus maszkulin karaktert csak beleszuszakoltam volna.
A trailer alapján attól tartottam, hogy túl sok mindent mutatnak meg előre. Végül kiderült, hogy nem ez volt a gond – inkább az, hogy amit nem láttunk belőle, azt jó okkal hagyták ki. A végén lévő konfliktus is erőltetettnek hatott számomra.
A Mickey 17 nem ér fel az Élősködők szintjére, de kétségkívül egy remek alkotás.
Erős indok arra is, hogy elolvassuk a regényt, és annak folytatását. Jelenleg 7.1-en áll az IMDb-n – és én is ezt az értékelést adnám neki.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
