Kultúr Krimó

Legújabb 12 részes interjúsorozatunk során hónapról hónapra olyan emberekkel fogunk elbeszélgetni, akik a kultúra, az alkotás, és az önkifejezés legkülönbözőbb pontjain állnak. Célunk, hogy más-más szemszögekből megismerjünk olyan látótereket, önkifejezési eszközöket, vagy gondolkodásmódokat, amelyek értékteremtőek. A második évadban oktatókkal, mesterekkel, tanítókkal beszélgettünk, akik a korábbi évek során megszerzett tudás átadására, a jövő generáció kiépítésével foglalkoznak.

A Kultúr Atlasz következő állomásán Pap Jenő világbajnok vívómesterrel beszélgettünk. Pap Jenő a mai napig aktív, tavaly is világbajnokságot nyert, miközben most az Orvosegyetem Sport Club - OSC - Vívó szakosztályán tevékenykedik mint vívómester. 

Tudna egy kicsit arról mesélni, mivel is foglakozik most?

Én 66 éves vagyok, három éve mentem nyugdíjba, Panasonic áruházban vagyok résztulajdonos, és idáig ezzel foglalkoztam, illetve most is csinálom még. Persze mellette itt az OSC-ben vagyok edző.

Most nagyon sokszínű a csapat, tudna erről kicsit bővebben mesélni?

Van 15-20 fiatal, aztán nagy gerincét képezi a klubbnak a veteránok, a 40-től a 83-évesig mindenki megtalálható. Nemrég hirdettünk meg egy felnőtt vívó csoportot, akik hobbivívás szinten akarnak vívni.

KATTINTS A VIDEÓ MEGTEKINTÉSÉHEZ!

Ön mindegyik csoportban oktat?

Csináltunk egy teamet, én a csoportfoglalkozásokkal foglalkozom. Van egy segédedzőm is, Boros Péter, akivel iskoláztatunk. Szórádi Ödön gyerek és felnőtt csoportot tanít, és Bánhalmi János a lábmunkát oktatatja. Marcali László a fegyvermesteri teendőket látja el.

Ennyi év után milyen szépséget lát a vívásban?

Hát nem azt mondom, hogy nem lehet megunni, de nagyon sokáig voltam Svájcban nacionál tréner öt éven keresztül. A legjobb eredményen az volt, amikor az egyik tanítványom megnyerte a világbajnokságot, ami azért volt nagy szó, mert előtte Svájcnak soha nem volt világbajnoka. Talán egy ezüst egy ezüst vagy bronzuk volt, de arany sose. Akkoriban már mellette már elkezdtem az egyetemi vívást csinálni, ami teljesen hasonló, mint most itt az OSC-ben.

Most van, akire kifejezetten büszke?

Nemrég volt siker a veterán csapatban. Persze őket nem én tanítottam meg vívni, hisz ők már hosszú évek óta űzik a sportot. Persze őket is tanítgatom, és hozzáteszek, amit tudok, de nem mondom azt, hogy én tanítottam meg őket vívni. Például ott van Gyurkán Judit aki most átjött a BVSC-ből, ő 20-30 éve vív. 

A mesterei között ott van Bay Béla. Mi az, amit tőle átvett, és megjelenik akár a saját tanításában is?

Többféle irányvonal van. A legfontosabb, hogy személyre szabottan megnézzük, mi az, ami jól áll az embernek, és azokat a kulcsakciókat gyakoroljuk, de olyan szinten, hogy éjjel felkeltenek és akkor is tudja az ember. Nagyon kemény iskolákat kaptunk, ami fizikailag megterhelő volt. Vannak más irányzatok is persze, ahol sokkal színesebben vívnak, de azok nem annyira hatékonyak.

Hogy látja, hogy áll Magyarországon a vívás?

Mostanában egyre jobban jön fel. Járok különböző junior versenyekre is, és nagyon sok ügyes vívó van. Nemrég egy fiú Koch Máté Felnőtt Világkupa-versenyen lett harmadik, ahol több mint 300-an indultak. Ez hihetetlen nagy eredmény. Ezek a juniorok általában ki se jutnak, de ha mégis, akkor mennek egy vagy két kanyart, és kész.

Vannak azért tehetségek.

Mi lehet a motiváció a fiataloknál, vagy az idősebbeknél, amiért eljönnek vívni?  

Mindenki másért jön el vívni. Van, aki bajnok akar lenni, van, aki csak élvezi a társaságot. Ez ugyanúgy megjelenik a veteránoknál is. Van, aki akar versenyezni, van, aki nem. Régen, aki nem akart versenyezni, vagy nem volt elég jó, azt elküldték.  Most ez megváltozott, senkit nem küldünk el, az a lényeg, hogy csinálja, hogy jól érezze magát. Nagyon sokszor kiderül, hogy akit a régi rendszer szerint el kellet volna küldeni, az egy kis idő után felfejlődik, és felszínre kerülnek a rejtett képességei és jellemvonásai.

Láttam a teremben, hogy kerekes székesek is vívnak. Erről tudna-e esetleg beszélni?

Korábban többen is voltak, de egy vívó megbetegedett és nem vívhat többet, másik pedig nagyon sokat dolgozik, így nem ért rá az elmúlt időben. Most a Mató Gyulával próbálunk edzeni, nagyon tehetséges. Ő a motorbalesete után kezdte el az egész vívást, szerencsére tőrrel kezdte, és utána kezdett el párbajtőrözni. Most őt elkezdtem kínozni kiegészítő edzésekkel is.

Miért ajánlaná ezt a vívóklubot?

Aki idősebb korba bele akar vágni a vívásba, annak nagyon jó hely a klubunk, mert minden korosztály megtalálható. De például a fiataloknak is előnyös, mert bár az öregek lassúbbak, sokkal rafkósabbak, és sokat tanulhatnak tőlük, amit később versenyeken tudnak hasznosítani.

Korábbi interjújában olvastam, hogy veterán versenyekre jár, a jövőben tervez-e valamilyen megmérettetésen részt venni?

Tavaly megnyertem egy világbajnokságot, utána szétment az egyik térdem, most pedig várom, hogy mi lesz. Ha rendbe jövök akkor lehet visszajövök vívni.