John Green
Hazel még csak egy tizenéves lány, a problémái mégsem csak a hétköznapi tini-gondok. 13 évesen pajzsmirigy rákot diagnosztizáltak nála, ami klassz kis áttétek segítségével utolsó stádiumú tüdőrákot eredményezett. Húzza maga után az oxigénpalackot, lélegeztetőgéppel alszik, az arca felpuffadt a szteroidoktól, de mégis él, egy csodagyógyszer segítségével a tumorok stagnálnak, így Hazel áttérhet a valódi tinigondokra. Megismerkedik egy fiúval a támaszcsoportban, akinek a fél lábát vitte el a rák, mégis életvidám és optimista.
Tényleg tipikus tinikönyv, könnyed olvasmány, és mégis új a palettán. A fiatalok cinizmussal és szarkazmussal viselik el a haldoklást, a szerelmük csak egy kicsi végtelen a sok-sok nagyobb végtelen közül. A napok meg vannak számlálva, és determinálva van a szomorú végkifejlet, mégis olyan jól fut a történet, és sikerült az írónak valahogy nagyon valóságosat, nagyon megfoghatót alkotni.
Nem lövök le semmi poént, egy nap alatt elolvasható kis könyv, talán vannak, akik meg is siratják a végét. Ha valaki nem mer/akar belevágni, annak azért ajánlom, hogy nézze meg a filmet, mert igazán jó könyv-adaptáció lett, a színészek nem gyönyörű gyereksztárok, és nagyon jól tartották magukat az alkotók a könyvhöz.
“Egyes végtelenek nagyobbak, mint mások. Ezt egy írótól tanultuk, akit valaha szerettünk. Vannak napok, nem is kevés, amikor haragszom a magam mérhetetlen készletére. Több szám kellene, mint amennyit vélhetően kapok, és istenem, de szeretnék több számot Augustus Waltersnek, mint amennyit kapott! Mégis, Gus, szerelmem, el sem tudom mondani, milyen hálás vagyok a mi kis végtelenségünkért.
Tényleg tipikus tinikönyv, könnyed olvasmány, és mégis új a palettán. A fiatalok cinizmussal és szarkazmussal viselik el a haldoklást, a szerelmük csak egy kicsi végtelen a sok-sok nagyobb végtelen közül. A napok meg vannak számlálva, és determinálva van a szomorú végkifejlet, mégis olyan jól fut a történet, és sikerült az írónak valahogy nagyon valóságosat, nagyon megfoghatót alkotni.
Nem lövök le semmi poént, egy nap alatt elolvasható kis könyv, talán vannak, akik meg is siratják a végét. Ha valaki nem mer/akar belevágni, annak azért ajánlom, hogy nézze meg a filmet, mert igazán jó könyv-adaptáció lett, a színészek nem gyönyörű gyereksztárok, és nagyon jól tartották magukat az alkotók a könyvhöz.
“Egyes végtelenek nagyobbak, mint mások. Ezt egy írótól tanultuk, akit valaha szerettünk. Vannak napok, nem is kevés, amikor haragszom a magam mérhetetlen készletére. Több szám kellene, mint amennyit vélhetően kapok, és istenem, de szeretnék több számot Augustus Waltersnek, mint amennyit kapott! Mégis, Gus, szerelmem, el sem tudom mondani, milyen hálás vagyok a mi kis végtelenségünkért.
A bejegyzés trackback címe:
https://kulturkrimo.blog.hu/api/trackback/id/tr5312321813
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.