Kultúr Krimó

A művészet mindenhol ott van

Ez a könyv egy jó aszúfröccs
Bödőcs Tibor - Meg se kínáltak

Volt valami nagyon furcsa már Bödőcs Tibor első, Addig se iszik című könyvének kritikáival kapcsolatban is. Valami, ami most, második könyve, a Meg se kínáltak című kötet kapcsán is majd minden elemzésben, recenzióban, sőt interjúban is megfigyelhető. Én itt és most fogadom, hogy ennek a fura jelenségnek nyoma sem lesz ebben az írásban, azaz: megígérem, nem leszek meglepődve, hogy ez a könyv jó. Nagyon jó.

2019-10-11_bodocs_tibor_meg_se_kinaltak.jpg

Bödőcs Tibort leginkább az “író, humorista” titulus-kettőssel lehet jellemezni. Humoristából talán jelenleg a legsikeresebb ma Magyarországon, így az már kevésbé számít hírnek, ha új önálló estjei országosan hónapokra előre teltházasak, vagy ha pár perces youtube-videóira százezrek kattintanak. Az azonban valami rejtélyes oknál fogva 2017, azaz első könyve megjelenése óta még mindig mindenkit meglep, hogy Bödőcs Tibor, egy kortárs magyar író, könyvet ír, az meg pláne, hogy jó könyvet, jó könyveket. Kezeljük hát helyén mindezt végre, és nézzük meg, milyen lett a Helikon kiadónál megjelent új könyve, a Meg se kínáltak.

A történet hőse Magyar Oszkár, egy festőművész-tanoncból lett szobafestőből lett festőművész. Az ő élettörténetét követhetjük végig, saját maga előadásában, ahogyan

a kocsmapultnál a csaposkisasszonynak vázolja fel azt a sok kalandot, sok elvet, érvet és életbölcsességet, amire eddigi életében jutott.

Amire juthatott a Kádár-kori Magyarországon, a rendszerváltást átélve, majd az azt követő káoszt szemlélve, a kilencvenes évek furcsa keletes nyugatját megtapasztalva. A kétezres évek tétován épülgető demokráciáját, arcot váltó közéleti jelenségeit, és alkalmazkodni próbáló, évszázadokat évtizedek alatt megugrani igyekvő társadalmát szemlélő főhős majdnem bárki lehetne, aki ebben a korban lett fiatalból nemfiatal. Ebből adódóan egy élettörténetbe csomagolt korkép is az, amit majdnem 200 oldal alatt megszemlélhetünk, ugyanakkor épp az adja a könyv izgalmát, ízét, hogy mindezt egy nagyon sajátos nézőpontból látjuk, a nagy igazságokon keresztül nem csak kifelé, hanem befelé is zoom-olunk. A végére egészen pontosan tudhatjuk, kicsoda is Magyar Oszkár.

Bödőcs Tibor új könyvéről Winkler Nórával beszélget

Oszkár iszik - saját bevallása szerint alkoholista -, egy kis zalai faluban él, és mindenről megvan a véleménye. Ezek alapján könnyen válhatna karaktere olcsó karikatúrává, aki elhiszi, hogy megfejtette a világot, miközben az olvasó jót nevethetne együgyűségén, sőt akár ostobaságán. Itt azonban a legkevésbé sincs erről szó. Bödőcs ugyanis nagyon összetett, rétegelt karaktert alkotott,

Oszkár nem akar több lenni, mint aki, tűéles meglátásai és helyzetelemzései éppen abból fakadnak, hogy látja helyét a nagy egészben,

az átlag emberek felvállalt, és nagyon gyakran előnyös, kívánatos naivitásával tudja szemlélni azokat a jelenségeket, amiket annak résztvevői, sőt sokszor előidézői se értenek igazán, csak eljátsszák, hogy ne váljanak nevetségessé. Amitől persze végtelenül nevetségessé válnak. Mi pedig Oszkárral együtt jól kiröhöghetjük őket. Ez az egész könyv egyik alapélménye is. Hogy leülünk a mesélő mellé a kocsmában, kikérünk egy fröccsöt és vele együtt ránézünk a világ dolgaira.

A könyvnek nincs igazán témája, így témabeli korlátai sincsenek, és ez egyrészt nagy szabadságot is ad, másrészt viszont mégis van egy erős koherencia, ami összetartja az egészet. Nem érezzük vad váltásnak a másodk világháborúból átcsapni az erdei gombákhoz, a kakashere pörkölt után  Zámbó Jimmyre vagy Tasnádi Péterre kitérni. Mert igen, ilyen nagy nevek is szerepelnek a könyvben, mint a vidékre látogató király, vagy az őt turnéztató alvilági maffiózó. És még sokkal nagyobb nevek is, például a Kicsi, azaz a magyar miniszterelnök, és akkor már a Gázos Lőrinc is, sőt az USA elnöke Donald Trump, a Beatles de még az Isten is megidéződik, ahogy mondtam, nincsenek korlátok. 

bodocs-tibor-474-279-130136.jpg

Forrás: www.jegy.hu

Maga a szöveg egyébként iszonyúan sűrű, majd minden mondatban van elrejtve valamilyen utalás, amit vagy felfedezünk vagy nem, de ha összerakjuk, az nagyot szól. És vannak olyan esszenciális megállapítások, olyan definíciószerű félmondatok, amelyek lényeglátásáért egy történész, vallásfilozófus vagy más egyéb szakemberek a fél karjukat, vagy fél karrierjüket odaadnák.

Például hogy a rendszerváltás utáni időszakban már Gösseres pohárból ittunk, de még mindig Borsodit.

Vagy hogy nekünk az a fajta demokrácia jutott, ami leesett a kamionról.

Egy másik alkalommal pedig arra jut Oszkár, hogy Isten biztosan létezik, de alighanem elment borért. 

A leggyakoribb retorikai elem pedig, amin keresztül minden kicsit érthetőbbé válik, a művészettörténet. Oszkárnak szinte minden szituációra van egy festménye, amivel megvilágíthatja a helyzetet, az ellentéteket, a párhuzamokat. Ezzel egyszerre könnyebbé és mélyebbé is válik a szöveg, és a főhős jellemét is jól árnyalja ez az eszköz. Könnyebb, hiszen sok olyan festményről szó esik, amit rögtön magunk előtt látunk, és mélyebb, nehezebb, de edukatívabb is, mert amelyik cím nem ismerős, azt rögtön meg akarjuk nézni, meg akarjuk ismerni, hogy megértsük a hasonlatot. És Oszkár személyiségének jobb bemutatásában is segít, hisz ő festőművésznek készült, csak egy komoly baleset térítette el ettől a pályától, de lélekben mindig is ide sorolta magát, otthonosan mozog ebben a világban.

Erről a karrier-kisiklásról is sok részletet megtudunk, a főszereplő kellő derűvel, de nem elbagatelizálva festi le saját tragédiáját. Nem kerüli ezt a témát sem, ahogyan más komoly, talán tabunak számító témákat sem,

szót ejt a családon belüli erőszakról, a rákról, a halálról is, mindennek megadva a kellő súlyt,

de egy grammal sem többet. Talán ez az arányérzék adja a könyv egyedi hangvételét, ez tartja egyben annak ellenére is hogy ezer és ezer szegletét érinti a világnak, ettől a széles, de a kelleténél sosem mélyebb merítéstől lesz ez valóban egy fiktív de nagyon is valóságos ember története, ettől lesznek emészthetőek a triplacsavaros utalások, és ettől lesz súlya az elsőre felszínesnek és bagatelnek tűnő kiszólásoknak is. 

Ez a könyv egy egyedi fröccs: kiváló sokputtonyos aszúból, hogy minőségit fogyasszunk, egy kis szódával hígítva, hogy ne legyünk annyira megilletődve tőle, hogy jobban csússzon, és hogy higgyünk neki.  

fb0.png

A bejegyzés trackback címe:

https://kulturkrimo.blog.hu/api/trackback/id/tr10015311548

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.

youtubelogo.png

Utolsó kommentek

Partnereink:

856-muveszetek-volgye-fesztival-kapolcson.png

Blog ajánló:

 pagebox3_0.png

 

22046773_1874939385856143_161284196468835608_n.png