"Ti meg mit néztek gyerekek?" tettem fel a kérdést látva épp egy szadista jelenetet. Pár pillanat múlva már én is a kanapéban találtam magamat, és elkezdődött a beavatásom… A minden jelenetnél egyre érdekesebbé váló sztori és karakterek magával ragadtak. Egyszerűen elkapott a Trónok Harca gépszíja, és ez még csak a kezdet volt.
Napok alatt az elejétől végignéztem az épp futó évadot, aztán újra és újra, mígnem ott tartottam, hogy lázasan várom, hogy kidobják a legújabb részeket. Infók csereberéje, címerek, térkép, előtörténet, találgatások, jelenetek munkahelyi megbeszélgetése, cosplay-es barátoknak drukkolás, értelmező videók nézegetése… Ezért is volt nagyszerű, hogy rajongóként láthattam a Sportarénában Live Nation által megszervezett Game of Thrones – Live Concert Experiencet. Az előadás George R.R. Martin zseniális író tollából/gépéből származó Trónok harca Emmy-díj nyertes HBO sorozat mind a hét évadának zenéjéből alakítottak ki. A fergeteges élő koncertélményt a film zeneszerzője, Ramin Djawadi vezette szimfonikus zenekar és kórus előadásában láthattuk.
Vegyes izgalommal vártam az eseményt, hiszen ha valamit ennyire beharangoznak, gyakran nem olyan jó, mint ahogy szeretné az ember. De úgy voltam vele, szuper a sztori, a zene, voltam már koncerten, úgyhogy rossz nem sülhet ki belőle. Szerencsére azonban csupa pozitív csalódás ért!
A szervezés szuper volt: minden ponton lehetett olyan öltönyös mosolygós és egyben kedves embert találni, aki a következő tájékozódási pontig vagy már a saját helyemig elirányított. A ’küzdőtérre’ beérve a hangulatot máris megadta a sejtelmes északi zenei alájátszás mellett egy-egy kékes árnyalatú kép a vetítővásznakon. Az örök késő nézők megérkezése után beállt a néma csend, és komolyzenei koncertekre jellemző zene iránti tisztelet érzete terült el végig a stadionban.
Már a kezdés is ütős volt, hiszen Cersei Lannister (jelenlegi főgonosz) hangja karakteréhez méltó poénnal köszöntötte a megjelenteket és felcsendült a nyitózene… Ramin Djawadi magyarul is megköszönte mindenki jelenlétét, ezután már nem ártott, ha tudunk picit angolul, és ismerjük a sorozatot, különben rengeteg spoilerben részesültünk volna. Az összes jelentőségteljes, megható, vagy megdöbbentő jelenet előkerült valamilyen formában, amivel minden rajongót rendkívül boldoggá tettek.
A mai kor emberének figyelmére és muli-tasking érdeklődésére lett szabva az egész produkció. A zene mellett három felületen párhuzamosan láthattuk vagy a sorozat odavágó jeleneteit, vagy a szólózó zenészeket illetve a zenekar fő vonulatait játszó félig kosztümös tagjait, változatos színpadi képek mellett, ahol a fény- és pirotechnika mellett minden lehetséges bevethető szerepelt.
De a zene, amire ez az egész kompozíció épült, mindent vitt. A közönség pedig nagyon lelkesen reagált mindenre.
Az egész előadás számomra újra bebizonyította, hogy zene nélkül egy film vagy sorozat nem lehet egész. Kaptunk több mint egy óra csodálatos érzelemfröccsöt. Hol majd elérzékenyültünk egy szerelmi szál idézésén, hol teljes izgalomban lelkesedtünk egy-egy újraélesztett csatajeleneten, volt hogy szinte a hideg rázott a ránk ültetett sejtelmes zenéktől északon, de ami a legjobb, hogy többször végig libabőröztünk a megdöbbentő, vagy megható jeleneteket aláfestő zenéjétől. Nálam ez leggyakrabban a kórus bevetésénél következett be!
Modern komolyzene volt ez, melyet a zeneszerző szokatlan hangok, hangszerek bevetésével is megfűszerezett, (volt olyan is ezek között, amelyekről csak sejtésem van, hogy micsoda: pl. egy levegőben pörgethető flexibilis cső, ami egyfajta fúvós hangszer). Sőt saját maga is játszott egy-két hangszeren, amikor épp nem mosolyogva vezényelt. Belecsempészett különböző korok és kultúrák eszközeiből is, hiszen a sorozat is olyan, mintha az egész történelem szimultánban pörögne előttünk egy azon dimenzióban. A zenészek mély beleéléssel játszottak, hol mosolyogva hol szívszakadva. A szólóénekes hangja pedig tökéletesen vitte a szimfonikus zenekarra és kórusára írt dallamokat.
Az egész koncert egy komplex modern művészeti élmény lett, ami után muszáj lesz otthon újra megnézni egy-egy jelenetet. Ha újra lenne rá lehetőség, megint elmennék, sőt másokat is magammal rántanék ebbe az élménybe.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
