Nem tudom, hogy ki hogy érezte magát a koncerten, de nekem az egyik legjobb koncertélmény volt Lana del Rey a Szigeten.
(Kép: Sziget Fesztivál/ Csudai Sándor)
10 perc késés megbocsátható, még akkor is, ha az elmúlt pár évben bebizonyosodott, hogy a késés a legtöbb esetben baljós (lásd Rihanna).
Az első két percben kissé megijedtem, mert hallottam egy éneket, de Lana nem tartotta a szája előtt a mikrofont, és a vokálos-táncosok sem támogatták a hangját énekkel. Kissé furcsa volt, hogy azt mondta, hogy jó újra itt, hiszen most volt itt először. De aztán a hangosítás is helyreállt, és minden félelem a koncerttel kapcsolatban elszállt.
(Nem a legjobb minőség, de olyan menő a zongorán fetrengve énekelni!)
A koncert első felében az utóbbi három album dalai domináltak, a második részben pedig a Born To Die. A két rész között öt percig állt a koncert, Lana lement a színpadról “rajongózni”. Reméltem, hogy az irányomba tart, ha már szuperjó helyem volt a kordon előtt, de nyilván a másik oldalra ment köszönteni a rajongókat. Ettől függetlenül szinte könnyes szemmel néztem a szerencséseket, ahogyan képet készítenek vele, átadják a virágokat vagy a neki írt leveleket.
Szerintem a díszlet szuper volt, tele volt (mű)növénnyel: pálmafákkal, pampafűvel, bokrokkal. A legjobban a strandszék és a hinta (!) tetszett, nézzétek csak:
A legmeghatóbb vagy talán a legalázatosabb rész az volt, amikor megköszönte, hogy a nagyszínpadon lehet egy olyan művész, mint ő. Feltételezem arra gondolt, hogy a dalai nem a legbulisabbak, nem lehet ráugrálni vagy táncolni. Valóban nem ilyen, a koncertje inkább előadás, annak viszont kiváló.
Többször ment közel a közönséghez, és egy szerencsés flótás jelezte neki, hogy szívesen meghallgatná a Gods&Monsterst. Hé, öreg, én is! Az a kedvenc dalom Lanatól!
És élőben hallottuk, a kedvenc soraimat is:
When you talk it's like a movie and you're making me crazy,
'Cause life imitates art.
If I get a little prettier, can I be your baby?
You tell me life isn't that hard.
A szervezésnek nagy köszönet azért az intelligens megoldásért, hogy a koncertek alatt, sőt már belépéskor is folyamatosan osztogatták a látogatóknak a vizet. :)
És Te, akitől a jegyet kaptam, olvasod ezt, még egy dolog, amiért hálás lehetek Neked!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
