John Green már bizonyította a Csillagainkban a hibában, hogy meg tud írni egy szívszorító történetet pörgős stílusban, remek humorérzékkel. Az Alaska nyomában volt az első regénye, és ebben sem kellett csalódnom.
A könyv főhőse Miles, becenevén Pufi, nem találja a helyét a középiskolában, nincsenek barátai, nem érzi jól magát a bőrében. Úgy dönt hát, hogy megkéri a szüleit, irassák őt be abba a bentlakásos iskolába, ahová az édesapja is járt. A szülők nagy levegőt vesznek, és belemennek a dologba, elengedik egy szem fiukat.
Miles a megérkezéskor borzasztóan egyedül érzi magát, de amint megérkezik a szobatársa, az alacsony, pattogós srác, az Ezredes, szárnyai alá veszi. Azon kapja magát, hogy pár nap múlva már egy baráti kör tagja, amibe beletartozik Alaska is – egy gyönyörű, ám totálisan kiszámíthatatlan lány. Pufi egyből belehabarodik Alaskába, akit úgy tűnik, lehetetlen kiismerni. Néha érthetetlen okokból a padlón van, és megiszik egyedül egy üveg bort, máskor meg ő a legvidámabb lány az egész világon. Mindenki keresi a saját útját, hogy hogy jutunk ki a labirintusból, ami Alaskának talán a szenvedést, a folyamatos önmarcangolást jelenti. Pufi a nagy talánt keresi, az élet értelmét. Először vannak barátai, először lesz barátnője is, először iszik alkoholt és gyújt rá – megfordul vele a világ, míg úgy tűnik, Alaskát összenyomja valami. Aztán borzasztó tragédia történik, amikor Alaska kijut a labirintusból. A fiúk összeomlanak, megpróbálnak válaszokat találni egy olyan kérdésre, amire talán nem létezik válasz.
Green remekül ábrázolja a tinik lelkivilágát, az útkeresést, ami ebben a korban a legnagyobb kihívást jelenti. Kik is vagyunk, mik szeretnénk lenni, mi az élet értelme? Ki lehet-e jutni a labirintusból – és vajon érdemes-e? Ajánlom ezt a könyvet azoknak a fiataloknak, akik még keresik a nagy talánt, és azoknak is, akik úgy érzik, ki kell jutniuk a labirintusból. Néha az élet nagy kérdéseire nincsenek válaszok, néha csalódnunk kell az utolsó szavakban. És általában az idő megold mindent.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
