Tavalyi nagy sikerén felbuzdulva rendezte meg az Ukmukfukk kollektívája a második zinefesztet az Anker’t-ben április 30 és május 1 között. A cél az volt, hogy hazai és külföldi terjesztőket is egy tető alá hozzanak annak érdekében, hogy meghonosítsák a zine kultúrát Magyarországon.
A Magyarországon még felszálló ágban lévő zine fogalma igényel némi háttér sztorit a befogadhatóság érdekében, ha a ’renegát-fénymásolt szamizdat anarchista szelleme és a papírpornó becsúszott zabigyereke’ leírás mégsem elégítene ki valakit.
Gyakorlatilag független kiadványokról van szó, amik lehetnek poszterek, képregények, gyűjtemények. Sokat elmond a tartalmáról, hogy 1970 körül, a New York-i punk szubkultúra fellendülésével köthető egybe, ahol született egy ’Punk’ névre keresztelt fanzine is, amiben a mainstream médiához el nem érő zenészeket és művészeket vonultattak fel.
Valójában amióta létezik fénymásoló, azóta létezik a zine, mint műfaj (most abba nem megyek bele, hogy Luther Márton vagy Benjamin Franklin egyes publikációi is besorolhatók a zine-k közé. A formátum és a mondanivaló nem mérvadó, a hangsúly a függetlenségen, a szabadságon és az erőn van, hiszen a zine talán a legerőteljesebb szócsöve lehet egy rebellis gondolkodónak, legyen az punk, sci-fi rajongó képregényrajzoló, vagy gender-kérdést feszegető harmadik hullámos feminista.
Fotó: Ságodi Szabolcs
Alább nézzétek meg, hogy mikre pörögtünk rá a vásáron a szabadszájúság jegyében:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.