Kultúr Krimó

A művészet mindenhol ott van

A magányos cédrus – Csontváry géniusza
Ajánló

img_4647_1.JPGA Magányos cédrus mögött álló művész körvonalai lassan kirajzolódtak: egy különc magányos zseni, akinek életében nem adatott meg az elismerés, mégis kitartásával és határtalan erejével ő lett végül a Napút festője. A magányos cédrus - Csontvári géniusza c. kiállítás közelebb hozta számomra a magyar festészet egyik legnagyobb alakját.

Csontváry patikusként kezdte a pályafutását, ám lassan fölfedezte a festészet világát. Autodidakta módon tanulta meg, hogyan is kell az ecsettel bánni. Azért, hogy tovább fejlődhessen Európa szerte utazásokat tett és a mesterek felkutatása mellett óriási hatást gyakoroltak rá a tájak és a városok. 

A kiállítás hihetetlen ereje már az első pillanatban magával ragadja a látogatót és nem is hagyja magára az utolsó pillanatig sem. Már az első teremben ott van a festő két híres önarcképe. Mindig elképeszt az önkép effajta manifesztálódása. Hiszen mi is árulhatna magunkról többet, mint egy saját kezünk által készített portré? Ritkán élek meg ennyire intimnek egy képet, úgy mint ezeket. 

img_4667.JPG

A képeiben sokszor érdekes ellentétet éreztem; egyes részletek kidolgozatlansága mellett ott volt a színeivel és részleteivel uraló részek. Csontváryn életútja során egyre jobban elhatalmasodott az őrület. Fura kijelentései mellett egyre jobban eltávolodtak tőle az emberek, ennek is lehet oka, hogy a szerelmi életéről szinte semmit nem tudunk. Az a fajta őrült zsenialitás amivel dolgozott, azonban igazán egyedi védjegyet teremtett számára. 

Egy történet szerint Csontváry egyszer bevitt a képét egy múzeumba és egy másik festmény mellé helyezte. Ott órákig szemlélte, hogy vajon melyik a jobb, míg végül arra nem jutott, hogy az övé. Mindig jobb akart lenni a többieknél; nagyobb és szebb képeket akart festeni.  

Csontváry ecsetvonásaiban rejlő megalománia nem egyszer maga alá gyűri az embert.

A képek közül személyes kedvenceim voltak a Tengerparti város (Scilla), a A keleti pályaudvar éjjel, a Schaffhauseni vízesés valamint a Tátra című festmény. 

A galéria eléréséhez katt a képre!
Fotó: Ságodi Szabolcs

A kiállítás végül egy várva várt fináléval zárult: a látogatók megtekinthették a Magányos cédrust valamint a Zarándoklás a cédrusokhoz Libanonban festményeket. A kiállítók jó érzékkel padokat rendeztek be a két kép elé, hogy a látogatók kényelmét biztosítsák, miközben elvesznek egy zseniális festő fő műveiben. 

A magányos cédrus – Csontváry géniusza egy fantasztikus tematikus sorrendben összeállított kiállítás, amelyet nem szabad kihagyni! 

 

 

A bejegyzés trackback címe:

https://kulturkrimo.blog.hu/api/trackback/id/tr757949970

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

altimus 2015.10.13. 13:18:38

> fantasztikus tematikus sorrendben összeállított kiállítás

ne essunk tulzasba! a nagy kepek ott vannak ahol elfertek. a rajzok egy teremben, az allatos kepek egymas mellett.

jo dolog egyben megnezni az eletmu elerheto darabjait, nem vitas, de nincs fantasztikus munka a kiallitas mogott. osszeszedtek mindent es felraktak mindent a falra.

ami igazan jo lenne az pl. az lenne ha a kiallitast kihasznalva a pecsi janus pannonius termeit kitataroztak volna es felujitottak volna a csontvary muzeumot, ami nincs tul jo allapotban. (legkondicionalas, futeskorszerusites a kepek vedelme erdekeben ...) amennyire tudom errol szo sincs, pedig ez tokeletes megoldas lett volna. a nagymeretu vasznak mozgatasa nem tul jo dolog, most lett volna mod a pecsi korszerusitesre.

van par igen jo foto is a kiallitason, pl. az a foto ami gerloczy haloszobajat (nappalijat?) mutatja, az agya mogott a megmentett maganyos cedrussal. ami akkor a kutyanak se kellett. ha ez az ember nincs, akkor ma ez az eletmu nem letezne.

Frady Endre · http://fradyendre.blogspot.com/ 2015.10.18. 12:52:55

A festő

Amikor én festek,
Képpé lesz a lepel.
Síkba fejtett testek
Hada vásznat lep el.

Ha elfogy a festék,
Tovább sose festek.
Borzék is és Nyesték,
Akárcsak én, restek.

Nyestecsetek s borzok
Nézik, hogy nem festek,
Hanem vörösbor’zok.
Hej, szépek az estek!

illusztrálva:
fradyendre.blogspot.hu/2011/10/festo.html

fnyolcas 2015.10.18. 12:53:15

Nagyon sajnálom, hogy az Öreg halász festményét, nem említetted, nem fotóztad, a Taormina-t sem, a Baalbek legalább le van fotózva. Az Öreg halász a kedvencem. Az utazásai egy része lehet, hogy csak képzeletben történtek meg, néhány helyen csak szeretett volna járni, nincs bizonyíték arra, hogy valóban ott is járt.

youtubelogo.png

Utolsó kommentek

Partnereink:

 

856-muveszetek-volgye-fesztival-kapolcson.png

207623_209851432376755_4525779_n.jpg

12719266_936268563088734_8598715003283575226_o.jpg

 

jatsz_ma_final_1080.png

Blog ajánló:

 pagebox3_0.png

 

 

 

süti beállítások módosítása