Egy pár hónapja került hozzám Casares e remekműve, ami miatt annyira nevettem a metrón, hogy az emberek már-már azt hihették, hogy Rejtőt olvasok. De nem!
A történet középpontjában Lucio Bordenave áll, aki órásmesterként dolgozik. Nehéz természetű, ám de gyönyörű felesége egy nap visszakerül az elmegyógyintézetbe; feltűnik a színen egy kutyaidomár, Standle is, akinek baljósan túl sok köze van az eseményekhez. Bordenavénak a későbbiekben, ahogy elkezdi felgöngyölíteni az ügyet amelynek középpontjában a kutyák és az elmegyógyintézet áll, egy egyre elképzelhetetlenebb igazság tárul fel.
A lebilincselő meseszerű történetvezetést csak megbolondítja a Kafkai utánérzés.
A történet utolsó oldaláig egyfajta szorongás járja át a sorokat; sokáig nem tudtam eldönteni, mennyire is vegyem komolyan a könyvet. Az író, Cassares végül is nem helyezi magát végzetes mélységekbe! Pont ettől lesz igazán mestermű és tipikus "két nap alatt kiolvasom" a könyv. A regényt végig átjárja az a magabiztos intelligens humor, amitől péntek este az Instantban minden lány sikoltozva eldobná a bugyiját.
A nálam lévő kiadás igényes, a modern könyvtár tagjaként jelent meg 1979-ben. Sajnos nincsenek újabb kiadások, de könnyen hozzáférhetőek az antikváriumokban!
Engem a könyv megvett kilóra, igazán elkapott a humora és a történetmesélés ritmusa. A meseszerű történethez kiválóan illeszkedik a krimi műfaja.
A számos meglepő fordulat és a fantasztikus karakterek által mindenképp kötelezővé tenném a Te polcodon is!
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.